Kata Mihály: 1996 végére befejeződött a gyógyszertári központok privatizációja

Prof. Dr. Kata Mihály, a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerészeti Karának professor emeritusa, tudományos életműve és oktatói munkássága mellett gazdag és eredményes közéleti tevékenységet is folytatott és folytat. A szocialista időszakban létrehozott gyógyszertári központok a megyei tanácsok tulajdonában álló vállalatokként szervezték a lakosság gyógyszerellátását, mígnem a rendszerváltozás után, az 1990-es évek elején-közepén megtörtént a tulajdonukban álló gyógyszertárak magánosítása, illetve maguknak a gyógyszertári központoknak a magánvállalatokká történő átalakítása. Ennek a magyar gyógyszerészet számára is meghatározó rövid, de eseménydús, számos konfliktussal, útkereséssel, gazdasági, jogi, etikai és egyéb bonyodalmakkal terhes korszaktól szól Kata professzor úr úttörő tanulmánya, amely elsőként tekinti át az eseményeket és folyamatokat. A cikk letölthető a Cikktárból, illetve ITT.

Megosztás:

Dobson Szabolcs: Hit és tudomány az ipari társadalomban – A modern (szintetikus) gyógyszerkincs kialakulása

Amióta – mintegy másfél évtizede – elmélyültebben kezdtem el foglalkozni a gyógyszerek és a gyógyszerészet történetével, egyre inkább láttam, hogy mind szellemtörténeti, mind tudományfilozófiai-tudományos, benne gyógyszerésztörténeti szempontból tarthatatlan az a széles körben vallott szemlélet, amely szembeállítja a „felvilágosodott”, modern gyógyszerészeti tudományokat és a vallásos, illetve nem vallásos értelemben szemlélt hitet. Ez utóbbival ennek következtében nem is tud mit kezdeni, csak annyit, hogy elkönyveli a placebo hatás tényét.

Ugyanakkor képtelen magyarázatot adni például a kuruzslás, az alternatív és a komplementer medicina tartós fennmaradására minden tudományos fejlődés mellett, illetve durván félreértelmezi ez utóbbi folyamatát (benne a modern gyógyszerkincs kialakulásával) és jelentőségét is az egészségügyben. Ami pedig az egészségügy általános szerepét illeti az egyéni és társadalmi jólétben, erre is torz módon tekint.

Paradox módon, mindezt éppen nem a „felvilágosodott”, tudományos szemlélet miatt, hanem pontosan ellenkezőleg, azért, mert e kifejezés alatt észrevétlen módon mélyen gyökerező hitek, illetve tévhitek húzódnak meg, amelyek a történelmi ismeretek hiányával társulva egy adott civilizációs buborékban tartják az illető szakembereket, pályakezdő diplomásoktól az akadémikusokig, természetesen az érdeklődő laikusokkal egyetemben.

Az egész helyzet hasonlít a newtoni fizika és a kvantumfizika kapcsolatára. A társadalom által elfogadott, megbecsült, teljes, méltó, produktív szakmai életet lehet leélni sok generáció óta a jelenleg uralkodó szakmai világképben, ha nem teszünk fel olyan kérdéseket, amelyek ennek határait feszegetik, illetve olyan válaszokat adunk, amelyben pl. ellenségképeket gyártunk, szembeállítva a haladást és a maradiságot, szőnyeg alá seperve a kényelmetlen dolgokat, amelyek nem férnek a világképünkbe (pl. harc az áltudományok ellen, közben lesöpörve a tudomány tudománytalan alkalmazásának sokkal súlyosabb társadalmi jelentőségét és azt, hogy amit tudománynak gondolunk, az sokszor csak tévhit vagy áltudomány, amely számos embertársunk szenvedését és halálát okozta/okozza). Mindez az azonban már politikai és érzelmi sík, nem tudományos, annak beismeréseképpen, hogy tudományos válaszokat képtelenek vagyunk adni vagy el se jutunk  a kérdések megfogalmazásáig.

Megérett hát az idő arra, hogy szakítsunk ezzel a vulgáris valóságmodellel és létrehozzunk egy olyan új gyógyszerésztörténeti modellt, amely képes logikusan, racionálisan, történelmileg és gyógyszerészetileg megalapozottan integrálni a hitet és a tudományt, továbbá képes racionális módon megmagyarázni azt a komplex folyamatot, amelynek következtében az ipari társadalom keretein belül hit és tudomány szerves egységben létrehozta a modern gyógyszereket és általában a medikalizált társadalmat.

Elérhető az E-könyv menüpontban vagy ITT

Megosztás:

Dobson Szabolcs: Az 1937-es influenzajárvány: olcsó kinint a népnek, avagy „a gyógyszerésztársadalom önzetlen felajánlása”

Tél van, így elvileg influenza szezon, ezért közzéteszünk egy nagyon tanulságos olvasmányt 1937-ből, amikor is a Belügyminisztérium (ahová az orvosi és gyógyszerészi ügyek is tartoztak) egy furcsa manőverrel, a gyógyszerészek nagylelkű felajánlásaként aposztrofálva (amiről maguk az érintettek csak a sajtóból értesültek) kötelezően előírta három hónapra (februártól április végéig) a kétfilléres kinin patikai árusítását influenza megelőzési célokra.

El kell tekintenünk attól, hogy ez, mint ma már tudjuk, haszontalan volt, mert akkoriban Nyugat-Európában is sokak szerint lehetett némi hatást várni a kisdózisú kinintől és erősen élt az 1918-as pandémia emléke, továbbá más, valóban hatásos gyógyszer nem állt rendelkezésre.

Inkább azon érdemes elgondolkodni, hogy vajon hol tévedett mégis az egyébként zseniális közegészségügyi szakember, Johan Béla, és mi késztethette a gyógyszerész vezetőket arra, hogy ezt a voluntarista manővert lenyeljék.

A közlemény elérhető a Cikktárban, illetve letölthető ITT

Megosztás:

Répay Gábor kadarkúti gyógyszerész 2018. december 22-én, 78 éves korában elhunyt

Nehéz tudomásul venni. Kortársunk, kollégánk, barátunk volt. Hihetetlen gazdag élettel ajándékozta meg a Jóisten. Olyan családba született, ahol a gyógyszerészet művelését apjától, Répay Lajostól örökölte. A kaposfői gyógyszertár tulajdonosa Kadarkútra kerülve régészként is tevékenykedett. Kadarkút szorgalmas helytörténeti gyűjtőmunkája, értékmentő tudása révén országos hírűvé vált.

Répay Gábor nagy becsben tartotta az örökséget. Édesapja volt a példakép. A gyógyszerészi hivatáson kívül különleges tehetséget is örökölt: a holt fába lelket tudott lehelni. Olyan fokon tökéletesítette a „fafaragó hajlamot”, hogy Magyarországon ő lett a patikabútorok restaurálásának elsőfokú mestere. Emlékét megőrizzük.

Megemlékezésünk letölthető a Cikktárból, illetve ITT

Megosztás:

Budapest XXI. kerületének (Csepel) gyógyszerésztörténete

Megjelent honlapunkon Szmodits László Budapest gyógyszerésztörténetét feldolgozó tanulmánysorozatának legutolsó részeként a XXI. kerület (Csepel) gyógyszerésztörténetét bemutató írás. A Cikktárban elérhető már az I., a II., a III, a IV., az V, a VI., a VII., a VIII. a IX. a X., a XI., a XII., a XIII., a XIV. XV., a XVI, a XVII, a XVIII., a XIX., a XX., a XXII. és a XXIII. kerületet feldolgozó fejezet is. Az új tanulmány letölthetők a Cikktárból, illetve ITT.

Megosztás:

Dobson Szabolcs, Szima Viktória: Mennyire volt egységes a gyógyszeres terápia Magyarországon, a XVIII. században? A kőszegi és a székesfehérvári jezsuita patikabútorok fiókfeliratain látható materia medica összehasonlító elemzése

Közleményünkben a 18. századi kőszegi és a székesfehérvári patikabútor fiókfeliratokat hasonlítjuk össze az általuk képviselt materia medica vonatkozásában. A két 18. századi fiókfelirat materia medica-ját az 1650-es gyulafehérvári patikaleltáréval is összevetjük. Megállapítottuk, hogy a kőszegi 257 db. fiókfeliratból 52 db (kb. 20%) közös a székesfehérvárival, míg 86 db (kb. 33,5%) a gyulafehérvári patika leltárával. A székesfehérvári 238 db. fiókfeliratból 50 db. (21%) közös a gyulafehérvári patika 1650-es leltárával. Meglepő, hogy a két 18. század közepetáji városi jezsuita patika fiókfeliratainak – a kőszegit 100%-nak tekintve – csak kb. 20%-a egyezik, tehát nagyobb (33,5%-os) egyezés mutatkozik a mintegy 100 évvel korábbi gyulafehérvári leltár és a kőszegi fiókfeliratok materia medica-ja, mint a két egykorú jezsuita patika fiókfeliratai között. Kimutattuk, hogy a gyulafehérvári patikaleltárban még nem szereplő dél-amerikai drogok a 18. században már magyarországi patikákban is elérhetőek voltak (megjelent: Kaleidoscope 2018. Vol. 9. No. 17.)

A cikk letölthető a Cikktárból, illetve ITT

Megosztás:

Kapronczay Károly: Közép-Európa egészségügyi reformja a 18. században

A 18. század közepén a Közép- és Kelet-Európa uralkodói felismerték a polgári fejlődés előnyeit és ennek az abszolutista uralmi formára vonatkozó veszélyeit is, de azt is, hogy az uralkodói akarattal kialakítható olyan forma, amely mindkét fél számára megfelelő lehetőségeket is biztosít. A két törekvés „találkozása” a felvilágosult abszolutizmus lényege. A korszak uralkodói – a porosz, az osztrák, az orosz és kb. 40 év lemaradással a lengyel uralkodók – „felülről hozott” rendelkezésekkel teremtették meg azokat a társadalmi, gazdasági, igazgatási és művelődési formákat, amelyekért voltaképpen harcba indult a polgárság. A felülről irányított reformok, a fejlődés irányába ható rendelkezések lehetőséget teremtettek az uralkodó feudális erőknek a hatalom átmentésére. A 18. században gyökeres kormányzati átalakulások zajlottak le Poroszországban, a Habsburg Birodalomban, Lengyelországban és Oroszországban. Ennek keretében zajlottak a század egészségügyi reformjai is (megjelent: Kaleidoscope 2018. Vol. 9. No. 17.)

A cikk letölthető a Cikktárból, illetve ITT

Megosztás:

Godzsák Attila: Kaltenstein Tóbiás, Zemplén vármegye első patikusa – Kossuth Lajos dédapja, Kazinczy Ferenc édesapjának orvosa

Tobias Kaltenstein már 1767-ban bizonyíthatóan Sátoraljaújhelyen működött, hiszen a megye gyógyszerészeinek összeírásában is szerepel. Feleségétől Mutsler Erzsébettől négy gyermeke született: Tóbiás, Antal, Sámuel és Erzsébet. Tóbiás fia követte a szakmában, Erzsébet lánya pedig Kossuth Lajos nagyanyja lett, férje pedig Wéber András, Kossuth nagyapja.  Két másik fia katona lett. A közlemény ismerteti a Kaltenberg Tóbiással kapcsolatban eddig feltárt forrásokat.

A cikk letölthető a Cikktárból, illetve ITT

Megosztás:

Romhányi Ágnes: Az egészség ára. Gyógyszerárszabások Magyarországon a 18.század végén

Mária Terézia, majd II. József a felvilágosult abszolutizmus jegyében törekedtek az egész birodalomban egységes és magas színvonalú közegészségügyi ellátás megszervezésére. Ennek részeként megindult a gyógyszerészek két féléves egyetemi képzése a nagyszombati egyetem orvosi karán, melynek elvégzését, vagy legalább a vizsgák letételét a diploma nélkül gyakorló patikusok számára is kötelezővé tették. A lakosság egységes és minőségi gyógyszerellátásának érdekében birodalmi szinten szabályozták, milyen gyógyszereket tartsanak a patikákban, ezeket hogyan készítsék el, és milyen áron adják. Az uniformizálás jegyében a gyógyszerkészítés és forgalmazás során használt kézikönyveket is egységesítették. A patikában tartandó kötelező könyvek közé tartozott, gyógyszerészet jellegzetes szakirodalmi műfaja, az árakat rögzítő gyógyszerárszabás (Taxa Medicamentorum). Az éves rendszerességgel végzett patikavizitációk alkalmával a megyei, vagy városi physicus-orvos, valamint az adott törvényhatóság hivatalos elöljárói összevetették a számlakönyvbe vezetett, vagy megőrzött számlák árait a hatályos taxa áraival. E tanulmány alapvető forrásbázisát a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Helytartótanácsi Levéltárában őrzött, a vármegyei és városi physicus-orvosok éves egészségügyi jelentéseinek részét képező, gyógyszertári vizsgálatok alapján készült jegyzőkönyvek alkotják (megjelent: Kaleidoscope 2016. Vol.6.No.12.)

A cikk letölthető a Cikktárból, illetve ITT

Megosztás: