Szerző: mgytt

Kosztolányi Dezső a Pesti Hírlapban 1927-ben írt egy tárcasorozatot különféle szakmákról, köztük a gyógyszerészetről is, amit átvett a Gyógyszerészi Közlöny (Gyógyszerészi Közlöny (43, 6 /egyesített 18./ szám), 117-118 (1927)). Ezt az írást adjuk itt közre.

Kosztolányi mesteri és művészi szinten foglalta össze a gyógyszerészet helyzetét, történeti visszatekintéssel egyetemben. Ez az emberközeli helyzetkép élénken tanúskodik arról, amit csak az elmúlt években kezdtünk mélyen tárgyalni: a gyógyszerészet nagy átalakulásáról, amely éppen az 1920-as években vált érezhetővé. Ekkor kezdett kialakulni a mai értelemben vett gyógyszerészet (a mai értelemben vett gyáripar hatására). Megjelennek a ma is ismerős dolgok: a patikalátogatók, a gazdasági gondok, az egészségügyi félműveltség („sok felvilágosító cikket olvasnak”, amit nem értenek), a parlagon maradt laboratórium. Olyasmik, amik elől menekülni akarván olykor vágyunk vissza az „aranykorba”, ami azonban sohasem létezett.

Budapest Ferencváros (IX. kerület) és Zugló (XIV. kerület) feldolgozása után után Szmodits László budapesti gyógyszertártörténeti sorozatának újabb fejezete jelent meg honlapunkon a Budai Vár és az I. kerület gyógyszertárairól. A cikk letölthető cikktárunkból, illetve ITT.

 

Viperin kígyóméreg kenőcs, a nátha legújabb gyógyszere, amit karra kellett kenni. Számos hirdetés jelent meg a Viperin kenőcsről 1938-1941 között a magyar orvosi és gyógyszerészi szaksajtóban, érdekes módon anélkül, hogy bárki bármiféle szakmai információt nyújtott volna hozzájuk. Erről a rejtélyes szerről szól Dobson Szabolcs legújabb írása, amely elérhető a Cikktárban vagy letölthető ITT

Magos Gergely: A gyógyszertárak államosításának első szakasza, avagy Örkény István „felajánlja” gyógyszertárát az államnak Sztálin 70. születésnapjára

Magos Gergely túlzás nélkül korszakos jelentőségű tanulmánya vált elérhetővé honlapunkon. Ezidáig nagyon hézagos ismereteink voltak a magyar gyógyszertárak 1950 július 28-án bekövetkezett államosításának előzményeiről és az államosítás lezajlásáról.

A Szerző a magyar gyógyszerész történetében elsőként ismerteti rendkívül részletesen, levéltári és egyéb források segítségével az 1945-től az államosításig terjedő időszak eseményeit.

Bemutatja a hazai gyógyszerészettel és gyógyszerészekkel kapcsolatos állami, majd pártállami politikát, azt a folyamatot, amit lopakodó államosításnak lehet nevezni 1948-tól, és amely egyre céltudatosabb formában végül az államosításba torkollott.

A tanulmány letölthető a Cikktár menüpontban, illetve ITT

Úgy hittük ezidáig, hogy a gyógyszerészi gondozás (pharmaceutical care) egy Amerikából kiindult szemlélet, ami voltaképpen igaz is abban a formában, ahogyan világszerte elterjedt.

De amit eddig nem tudtunk az az, hogy hazánkban már az 1930-as években kristálytisztán a gyógyszerészi gondozás 2006-os jogi meghatározásának megfelelő népegészségügyi együttműködésre kérte a gyógyszerészeket a magyar állam, és a gyógyszerészképzés akkori reformja (a négy éves egyetemi oktatás 1940-es bevezetése) mögött is részben az a szándék húzódott meg, hogy kollégáinkat alkalmassá tegyék ilyen irányú feladatok ellátására.

Vagyis, a gyógyszerészi gondozás eszméihez több fejlődési út is elvezetett.

Mi a saját utunkat teljesen elfelejtettük, pedig talán többre juthatunk szakmapolitikailag is, ha hangsúlyozzuk, hogy több, mint 80 éve Magyarországon az állam és a gyógyszerészet között már formálódóban volt egy ilyen konszenzus, sőt, mi több, ezt az állam kezdeményezte a közegészségügyi elmaradottság felszámolása érdekében.

A helyzet ezt ma is indokolja, csak másképpen.

A cikk letölthető a Cikktár menüpontból, illetve ITT

Miután már korábban felhelyeztük egyebek mellett a Pharmacopoea Austriaco Provincialis 1774-et (az első, Magyarországon is hivatalos gyógyszerkönyvet) és az 1794-es átdolgozott kiadását (Emendata), az Oszták Gyógyszerkönyv (Pharmacopoea Austriaca) ezeket követő első 5 kiadásával teljessé tettük az I. Magyar Gyógyszerkönyvig (1871) hazánkban hivatalos gyógyszerkönyvek sorozatát.

A Pharmacopoea Austriaca kiadásai letölthetők az E-könyv menüpontban, illetve az alábbi linkekre kattintva:

Pharmacopoea Austriaca, Editio 1 – 1812

Pharmacopoea Austriaca, Editio 2 – 1814

Pharmacopoea Austriaca, Editio 3 – 1820

Pharmacopoea Austriaca, Editio 4 – 1834

Pharmacopoea Austriaca, Editio 5 – 1855

A leszármazottak megtisztelő engedélyével elérhetővé vált honlapunkon Boglutz Viktor (1892-1954) gyógyszerész regénye, Vergődő végeken.

Ez a regény 1938-ban jelent meg Szegeden és tudomásunk szerint ez volt az első magyar gyógyszerész szerző által gyógyszerészekről írott kötet, amit nem sokkal később, 1940-ben követett Putnoky István Gyógyszertár az Isten szeméhez című regénye.

A Vergődő végeken fő cselekménye a Trianon utáni Délvidéken játszódik. A regény szemlélete tükrözi azt, ahogyan a korszak középosztályának jelentős része látta az akkori közelmúltat, és amit érzett azzal kapcsolatban.

Nekünk, az utódoknak  lehet elfogadni vagy nem elfogadni elődeink nézeteit, ez kinek-kinek a személyes ügye.

Történészként azonban kötelező feladatunk megérteni a múltat.

Így kell olvasnunk Boglutz Viktornak, a „Dante poklát” (ahogyan egy cikkében írta) megjárt egykori, súlyos sebesülést is szenvedett doberdói frontharcosnak, hazája széthullását gyászoló magyar gyógyszerésznek ezt a regényét.

Boglutz Viktor életrajza letölthető ITT

A Vergődő végeken című regény letölthető az E-könyvek menüpontban, vagy ITT

A gyógyszerészek évszázadokon át használtak házi receptgyűjteményeket (manuálisokat), amelyekben orvosi vény nélkül kiadható szerek, kozmetikumok, kártevők elleni készítmények és egyebek (mint esetünkben pl. szeszes italok, sajtok, tisztítószerek, ragasztók, tinták, cipő- és padlómázak, fapácok, szekérkenők, sőt, puskapor) receptjeinek széles választékát jegyezték le.

A gyógyszertárak voltak a vegyi anyagok beszerzésének egyik fő forrásai a vegyesboltok és a drogériák mellett, amelyekkel sokszor elkeseredett konkurrenciaharcot folytattak, de a gyógyszerészek szolgáltak tömény szeszes italokkal is, élvezeti szer gyanánt.

Czollner manuálisa magyar nyelven íródott, ami külön érték, hiszen a XIX század közepetájának hazai gyógyszerészete még alapvetően a német nyelvi orientációjú volt.

E manuális gyógyszerkincsében már megjelentek a természetes forrásból izolált vegyületek (pl. kinin- és kokainsók, illóolajok, glicerin, keményítők), de volt már fenol, kloroform, pikrinsav, továbbá anilinfestékek is, amelyek szintetikus szerves vegyületek. Ez a manuális még az első Magyar Gyógyszerkönyv (1871) előtti korszakban született.

A manuális letölthető a “Régi gyógyszerek lexikona” menüpontban, illetve ITT.

Az 1918-1919-es influenza (spanyolnátha) járvány tanulságai

Mivel most éppen aktuális, vizsgáljuk meg, mi várna a magyarországi gyógyszerészekre egy 1918-1919-es erejű influenzajárvány esetén, oltatlan populációban.

Erre lehetőséget adnak a durva becslés szintjén az 1918-1919-es járvány gyógyszerészi vonatkozásai.

Erről szól a címben szereplő írás, amely letölthető a Cikktárból vagy ITT