Nagy Adrienn: Drogista szakképzés megszervezése Magyarországán a 20. század első felében

A tanulmány célja, hogy bemutassa a hazai művelődés- és szakoktatás-történet kutatói által kevéssé vizsgált – a francia és német szakképzési modellt követő – hazai drogista szakoktatás megszervezésének és intézményes működésének történetét. A 20. század elején a polgári társadalom igényeihez igazodó, lassan átalakuló higiéniai kultúra és az ahhoz kapcsolódó termékek (kozmetikai, pipere és háztartási cikkek elterjedése) szakszerű értékesítése egyre inkább megkívánta a szakképzett, kvalifikált drogisták alkalmazását, mely igényelte a szaktudás szervezett formában történő átadását. A kutatás a rendelkezésünkre álló elsődleges (iskolai értesítők, anyakönyvek, egyéb levéltári források) és másodlagos források összehasonlító elemzése során arra kereste a választ, hogy megvalósult-e, ha igen milyen eredménnyel a három évfolyamos drogista szakiskola vezetésével megbízott Száhlender Lajos azon törekvése, hogy a drogista iskolába 1920-tól csak középiskolát végzett tanulók nyerjenek felvételt. Továbbá a kutatás tárgyát képezte az intézményt látogató tanulók iskolai előképzettségének és társadalmi összetételének feltérképezése. Az iskola tanulóinak vizsgálata során figyelmet fordítottunk a nemi megoszlás arányára, mivel a drogista szakiskolában a dualizmus és a két világháború között kevéssé jellemző koedukált oktatás folyt, azaz mind az elméleti, mind a gyakorlati képzésen a lányok és fiúk együtt (egy térben) vettek részt.

A tanulmány elsőként a Kaleidoszkóp on-line folyóirat 2019. Vol. 10. No. 18. számában jelent meg. Letölthető a Cikktárban, illetve ITT.

Új cikk honlapunkon: Dr. Vitéz István gyógyszerész életútja és tudományos munkássága

Szmodits László, legkiválóbb gyógyszerész életrajzkutatónk új tanulmánya Dr. Vitéz István gyógyszerészről, egyetemi docensről, a gyógyszerésztudomány kandidátusáról, aki meggyőződéssel vallotta a gyógyszerészek közegészségtani szemléletének a fontosságát, hogy ezzel a lakosság egészségi kulturáltságát is előbbre vigye. Szemlélete előre mutató volt. A betegek is sokan köszönhettek neki, akiknek zavartalan gyógyulásához és egészségük védelméhez hozzájárultak kutatási eredményei. Ezzel nemcsak a közegészségügyet szolgálta, hanem még a magyar és az egyetemes gyógyszerészet ügyét is. Maradandó értékeket és érdemeket szerzett a magyar gyógyszerészképzés területén. Hozzájárult így a magyar gyógyszerészet sokoldalú tudományos fejlesztéséhez is. A tanulmány célja az, hogy Vitéz tanár úr emlékét megőrizzük, fenntartsuk.

A tanulmány letölthető a Cikktárból vagy ITT.

Gyógyszertár múzeum nyílt Nagyváradon 2019 május 18-án

A múzeum alapjául szolgáló fennmaradt hagyaték rendszerezésében óriási szerepet játszott Budaházy István kollégánk, tagtársunk, Nagyvárad gyógyszerészet-történetének legnagyobb ismerője, aki szakértelmével a kezdetektől pótolhatatlan segítséget nyújtott a patikamúzeum megálmodásában, de az átadást sajnos már nem érhette meg. Idén március 2-án hunyt el.

A múzeumot bemutató írás szerzője Mészáros Tímea, eredeti megjelenési helye a Főtér hírportál (foter.ro). A cikk megtekinthető a Patikamúzeumok menüpontben, illetve ITT.

Új E-könyv honlapunkon: Gyógyszerészképzés a Ferenc József Tudományegyetemen 1872-1919 között

Péter H. Mária az erdélyi magyar gyógyszerésztörténet legkimagaslóbb kutatója újabb forrásértékű kötetet jelentetett meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadásában. A kötet 104 oldalas, 17 fényképpel, 7 táblázattal és 2 melléklettel, amelyek a Ferenc József Tudományegyetemem végzett 1092 gyógyszerész diplomás gyógyszerész és 66 gyógyszerészdoktor adatait, inkluzíve a tézisük címét is tartalmazza. A kolozsvári gyógyszerészképzés mintegy fél évszázados történetét – az 1872–1919 közötti időszak – dolgozta fel legújabb művében Péter H. Mária rendkívüli részletességgel és alapossággal. Megismertet a gyógyszerészek képzését szabályozó rendeletekkel mind az egyetemi képzést megelőző, mind az azt követő időszak vonatkozásában.

Péter H. Mária ismét egy olyan munka összeállításával ajándékozta meg a gyógyszerészettörténetet, amelynek jelentős része eddig kevéssé ismert levéltári adatközlés. A tanulmányt az anyag feldolgozása, formába öntése, a sokirányú szempontok alapján készült táblázatok, statisztikák egyaránt az erdélyi gyógyszerészet múltját feltáró alapvető, nélkülözhetetlen forrásai közé emeli. A Szerző korábban megjelent köteteinek sorában egy újabb értékes láncszem a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen folyó gyógyszerészképzés történetét nyomon követő munka.

A kötet letölthető az E-könyv menüpontból, illetve ITT.

Új E-könyv honlapunkon: A Szerves Vegytani Intézet 1957-1997 közötti története

Dr. Krajsovszky Gábor kollégánk, a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Kara Szerves Vegytani Intézetének docense felkutatta és megírta/összeállította az Intézet 1957-1997 közötti történetét, benne kiváló tanáraink szakmai-emberi portréival.

Ezúton is hálás köszönetünk és mély tiszteletünk Gábornak, hogy ezt a feladatot felvállalta és kiváló minőségben elvégezte.

A kötet letölthető az E-könyvek menüpontban, illetve ITT

Elhunyt Dr. Budaházy István gyógyszerésztörténész

Életének 78. évében Nagyváradon elhunyt dr. Budaházy István a jeles erdélyi gyógyszerésztörténész. 1941-ben született Nagyváradon és mindvégig hű maradt szülővárosához. Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd a Kolozsvári Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen szerzett gyógyszerészdiplomát 1964-ben. Gyakorló gyógyszerészként tevékenykedett, 2000-ben saját gyógyszertárat nyitott  Sancta Trinitas néven. A gyógyszertári munka mellett rendszeres tudományos tevékenységet folytatott. Eredeti tanulmányainak száma meghaladja a százat, melyeknek jelentős része szaklapokban, konferenciák, gyógyszerészkongresszusok köteteiben jelent meg. Nagyszámú tudományos ismeretterjesztő cikk szerzője. Tudományos tevékenységének homlokterében gyógyszerészettörténeti kutatások álltak, különösképpen Nagyvárad gyógyszerészetének múltja foglalkoztatta. E témában írta és 2007-ben sikeresen védte meg doktori értekezését a kolozsvári Gyógyszerészeti Karon Adalékok Nagyvárad gyógyszerészet-történetéhez címmel, dr. Honorius Popescu professzor vezetésével.  Mintegy féltucat kötetben örökítette meg a régi Nagyvárad gyógyszerészeti emlékeit. Rendszeres és aktív résztvevője volt a román és a magyar gyógyszerészettörténeti társaságok munkájának. Tevékenységéért 2006-ban a Román Gyógyszerészettörténeti Társaság Al. Ionescu-Matiu emlékéremmel tüntette ki. 2008-ban pedig – hasonló indoklással  – az Erdélyi Múzeum-Egyesület Spielmann József emlékérmét kapta. 2012-ben  kiemelkedő gyógyszerészi tevékenységéért a Romániai Gyógyszerész Kollégium életműdíjjal jutalmazta. Több évtizeden át vett részt aktívan az eszperantista mozgalomban is. 1998-ban az Eszperantista Orvosok Világszövetsége UMEA-Shinoda- díjjal tüntette ki. Életének utolsó éveiben lelkes munkát fejtett ki a nagyváradi gyógyszerész-múzeum létrehozása érdekében. Budaházy István elhunyta a romániai és – egészében  – a magyar gyógyszerészet jelentős vesztesége.
A nekrológot írta: Prof. Dr. Gyéresi Árpád

Új tanulmány honlapunkon: Pécs IX. gyógyszertárának történetéhez: Abrudbányai Rédiger Ödön (Abrudbányay Ödön) pécsi évei

Balatonfonyódon most is áll egy érdekes és különös villa, a Kripta villa. A fenti tanulmány Szerzője, Dr. Gracza Tünde  egy balatoni kirándulás alkalmával látogatta meg ezt az épületet. Az ott látható kiállítás felkeltette érdeklődését, mivel a látogatók számára elhelyezett ismertetőkön az olvasható, hogy az épület megálmodója majd’ negyedszázadon keresztül Pécsett volt gyógyszerész. Hazaérkezése után azonnal kutatásba kezdett.

Abrudbányay Rédiger Ödön ifjú patikusként Kolozsvárott beleszeretett egy szép, művelt fiatal lányba, Magdusba (Anda Magdolnába). Eljegyezte, de Magdus az esküvő előtt egy gyors lefolyású betegségben hirtelen elhunyt. Az eset életreszólóan megrendítette a vőlegényt.  Ödön 1920 után átköltözött Magyarországra, Nagykanizsán élt egy ideig, majd Pécsett telepedett le és a Szent István Gyógyszertárat vezette. Bekapcsolódott a művészeti életbe, és többek között Magdus varázsa címmel írt egy költeménysorozatot. Mikor meglátta a gyönyörű fonyódi panorámát, egyből elveszített Szerelme jutott eszébe, és úgy döntött, itt fog emléket állítani Magdusnak. Fonyódon felépített egy különös, rózsaszínű épületet. A földszinti, ablaktalan helyiségben egy kőből faragott ágy található, amelyen fekszik a két szerelmes, egymás kezét fogva. Az ágy két oldalán pedig helyet hagytak a koporsóknak is. (Ödön szerette volna idehozatni a menyasszonya hamvait is, de ez végül nem sikerült.) Magdust sose feledte, bár időközben megházasodott és gyermekei is születtek.
A cikk letölthető a Cikktárban vagy itt.

Kata Mihály: 1996 végére befejeződött a gyógyszertári központok privatizációja

Prof. Dr. Kata Mihály, a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerészeti Karának professor emeritusa, tudományos életműve és oktatói munkássága mellett gazdag és eredményes közéleti tevékenységet is folytatott és folytat. A szocialista időszakban létrehozott gyógyszertári központok a megyei tanácsok tulajdonában álló vállalatokként szervezték a lakosság gyógyszerellátását, mígnem a rendszerváltozás után, az 1990-es évek elején-közepén megtörtént a tulajdonukban álló gyógyszertárak magánosítása, illetve maguknak a gyógyszertári központoknak a magánvállalatokká történő átalakítása. Ennek a magyar gyógyszerészet számára is meghatározó rövid, de eseménydús, számos konfliktussal, útkereséssel, gazdasági, jogi, etikai és egyéb bonyodalmakkal terhes korszaktól szól Kata professzor úr úttörő tanulmánya, amely elsőként tekinti át az eseményeket és folyamatokat. A cikk letölthető a Cikktárból, illetve ITT.

Dobson Szabolcs: Hit és tudomány az ipari társadalomban – A modern (szintetikus) gyógyszerkincs kialakulása

Amióta – mintegy másfél évtizede – elmélyültebben kezdtem el foglalkozni a gyógyszerek és a gyógyszerészet történetével, egyre inkább láttam, hogy mind szellemtörténeti, mind tudományfilozófiai-tudományos, benne gyógyszerésztörténeti szempontból tarthatatlan az a széles körben vallott szemlélet, amely szembeállítja a „felvilágosodott”, modern gyógyszerészeti tudományokat és a vallásos, illetve nem vallásos értelemben szemlélt hitet. Ez utóbbival ennek következtében nem is tud mit kezdeni, csak annyit, hogy elkönyveli a placebo hatás tényét.

Ugyanakkor képtelen magyarázatot adni például a kuruzslás, az alternatív és a komplementer medicina tartós fennmaradására minden tudományos fejlődés mellett, illetve durván félreértelmezi ez utóbbi folyamatát (benne a modern gyógyszerkincs kialakulásával) és jelentőségét is az egészségügyben. Ami pedig az egészségügy általános szerepét illeti az egyéni és társadalmi jólétben, erre is torz módon tekint.

Paradox módon, mindezt éppen nem a „felvilágosodott”, tudományos szemlélet miatt, hanem pontosan ellenkezőleg, azért, mert e kifejezés alatt észrevétlen módon mélyen gyökerező hitek, illetve tévhitek húzódnak meg, amelyek a történelmi ismeretek hiányával társulva egy adott civilizációs buborékban tartják az illető szakembereket, pályakezdő diplomásoktól az akadémikusokig, természetesen az érdeklődő laikusokkal egyetemben.

Az egész helyzet hasonlít a newtoni fizika és a kvantumfizika kapcsolatára. A társadalom által elfogadott, megbecsült, teljes, méltó, produktív szakmai életet lehet leélni sok generáció óta a jelenleg uralkodó szakmai világképben, ha nem teszünk fel olyan kérdéseket, amelyek ennek határait feszegetik, illetve olyan válaszokat adunk, amelyben pl. ellenségképeket gyártunk, szembeállítva a haladást és a maradiságot, szőnyeg alá seperve a kényelmetlen dolgokat, amelyek nem férnek a világképünkbe (pl. harc az áltudományok ellen, közben lesöpörve a tudomány tudománytalan alkalmazásának sokkal súlyosabb társadalmi jelentőségét és azt, hogy amit tudománynak gondolunk, az sokszor csak tévhit vagy áltudomány, amely számos embertársunk szenvedését és halálát okozta/okozza). Mindez az azonban már politikai és érzelmi sík, nem tudományos, annak beismeréseképpen, hogy tudományos válaszokat képtelenek vagyunk adni vagy el se jutunk  a kérdések megfogalmazásáig.

Megérett hát az idő arra, hogy szakítsunk ezzel a vulgáris valóságmodellel és létrehozzunk egy olyan új gyógyszerésztörténeti modellt, amely képes logikusan, racionálisan, történelmileg és gyógyszerészetileg megalapozottan integrálni a hitet és a tudományt, továbbá képes racionális módon megmagyarázni azt a komplex folyamatot, amelynek következtében az ipari társadalom keretein belül hit és tudomány szerves egységben létrehozta a modern gyógyszereket és általában a medikalizált társadalmat.

Elérhető az E-könyv menüpontban vagy ITT