Szmodits László: A Brenner és a Decsy család gyógyszerészei

A Szerző bemutatja Kosztolányi Dezső költő rokonságának gyógyszerész tagjait, illetve az orvos Csáth Gézát. A gyógyszerészet és az irodalom kapcsolata hosszú múltra tekint vissza. Neves írók sokat írtak gyógyszerészekről regényeket, novellákat és verseket. A családi kapcsolat is szerepet játszott Kosztolányi Dezső gyógyszerészi témájú verseinek megszületésében.

A tanulmány letölthető a Cikktár menüpontban, valamint ITT.

Mintegy ötven esztendeje, 1973. december 18-án távozott el az élők sorából a méltatlanul elfelejtett Stadler Aurél délvidéki gyógyszerész, költő (fényképét lásd lentebb). Szmodits László, kiváló életrajzkutató gyógyszerésztörténészünk Róla emlékszik meg legújabb közleményében, amely elérhető a Cikktár menüpontban vagy ITT

Pintér Erika; Botz Lajos: Szolcsányi János – A pécsi farmakológiai iskola kiemelkedő egyénisége és az egyetemi gyógyszerészképzés szakalapítója (ISBN: 978-963-626-058-3. Pécs, 2023)

A könyvből megismerhetjük Szolcsányi János akadémikus gyógyszerkutatói-neurobiológiai munkásságát, gazdag életútját. Szemlélete, széleskörű tudása, zseniális meglátásai kincset jelentenek utódainak, tanítványainak. Ő alapította meg a pécsi egyetemi gyógyszerészképzést is. Kiemelkedő kutatói, iskolateremtői munkásságának méltatását a jelenlegi vezető oktatók rövid emlékezése indítja, majd megismerhetjük a kapszaicinnel kapcsolatos farmakológiai kutatások legizgalmasabb eredményeit. A dokumentumként szereplő másodközlések szerzői szellemi követői, tanítványai, tisztelői. A paprika hatóanyaga, a kapszaicin világra szóló karriert indított el, aminek bizonyítéka a 2022. évi Nobel-díj is. Ennek aktív részese a Szolcsányi János vezette pécsi kutatócsoport. A könyvet Egyetemünk Pécsre kerülésének 100 éves évfordulójára ajánlják a szerzők.

Megrendeléshez e-mailcím: dekani.hivatal@gytk.pte.hu

Réthelyi József: A gyógyszerészet jogszabályainak kompendiuma; Budapest, 1926

A Szerző előszavából: „Munkám nem törvény gyújtemény, hanem kizárólagosan a tanítás, illetőleg tanulás céljait kívánja szolgálni, ami eleve kizárja azt, hogy a gyógyszerészetre vonatkozó törvényeket és rendeleteket teljes szövegükben és időbeli sorrendben, avagy más, a gyakorlati életben kívánatos elrendezéssel tárgyalja. Kitűzött célom nem az volt, hogy a gyógyszerészetre vonatkozó, a vagy azt érintő törvényeknek és rendeleteknek sokszor rendszertelenül következő szakaszait egymásra halmozzam, hanem inkább az, hogy ezt a meglehetősen száraz s tanulásra kevésbbé alkalmas anyagot úgy csoportosítsam, hogy lehetőleg összefüggő egészet alkosson és éppen ezen összefüggés révén a megértésre, a törvény szellepiének megismerésére alkalmassá legyen. Az anyag csoportosítását, elrendezését természetesen nem ötletszerűen végeztem, hanem ragaszkodtam ahhoz a vezérfonálhoz, amely előadásaimat irányítja, amely tehát pedagógiai elvek szerint és tapasztalati alapokon alakult ki.” A kötet letölthető az E-könyv menüpontban, vagy ITT

(1941. február 28 – 2023. március 1.)

Életének 83. évében, március 1-jén elhunyt Prof. Dr. Kapronczay Károly történész, orvostörténész, levéltáros, múzeum- és könyvtárigazgató, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora.

Kapronczay Károly Budapesten született. A Toldy Ferenc Gimnáziumban tett érettségi vizsgát 1959-ben, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett történelem–könyvtár szakos diplomát 1968-ban. 1969-től dolgozott a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és Könyvtárban, amelynek 1985-től főigazgató-helyettese, 2000-től főigazgatója, 2008-tól pedig címzetes főigazgatója volt, ezzel egyidőben kinevezték a Semmelweis Egyetem címzetes egyetemi tanárává is.

Tudományos munkája során szakértőjévé vált többek között a 18–20. századi magyar orvos- és patikusegyéniségek életrajzának, a magyarországi közegészségügy történetének, a Semmelweis család történetének, valamint az első világháború orvostörténetének. Kutatta emellett a magyar-lengyel kapcsolatok múltját is: 1988-tól a Magyar Tudományos Akadémia Magyar–Lengyel Történészbizottságának tagja és titkára volt, tevékenységét a Lengyel Köztársaság 1999-ben a Lengyel Érdemrend lovagkeresztjével ismerte el. 1992-ben a Magyar Orvostörténelmi Társaság Weszprémi István Emlékérmével tüntették ki. 2014-ben elnyerte a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét.

1990 és 1994 között a Belügyminisztériumban dolgozott miniszteri főtanácsadóként, 1999-től a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány kuratóriumának tagja, utóbb elnöke. Haláláig ellátta a Magyar Orvostörténelmi Társaság főtitkári és a Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság alelnöki feladatait, egyúttal főszerkesztője volt a társaság folyóiratának, az Orvostörténeti Közleményeknek. Magyar-lengyel orvosi kapcsolatok 1945-ig című akadémiai doktori disszertációjáért 2011-ben megkapta a Magyar Tudományos Akadémia doktori címét.

Négyszáznál is több tudományos és ismeretterjesztő munka elkészülésében vállalt szerepet önálló szerzőként vagy közreműködőként, kivette részét az egyetemi orvosképzésből is, továbbá mindezek mellett hosszú ideig szerkesztette a Valóság folyóiratot. Színes egyénisége, józansága és minden helyzetben felcsillanó humora határozta meg karakterét. Halálával a magyar orvostörténetírás egyik meghatározó alakja távozott.

Kapronczay Károlyt a Magyar Nemzeti Múzeum – Semmelweis Orvostörténeti Múzeuma, Könyvtára és Adattára, a Magyar Orvostörténelmi Társaság, a Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság és a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány saját halottjának tekinti.

Nyugodjék békében!

Articuli pharmacopolarum Tyrnaviensium (a nagyszombati gyógyszerészek artikulusai) 1748 – magyar nyelvű fordítás és az eredeti latin nyelvű szöveg

Az elmúlt évtizedek magyar gyógyszerészettel kapcsolatos talán legjelentősebb ősdokumentuma bukkant fel 2022-ben: az „Articuli Pharmacopolarum Tyrnaviensium” (Trnava avagy Nagyszombat, ma nyugat-szlovákiai, korábban a Magyar Királysághoz tartozó város gyógyszerészi szabályzata). Az Articuli Pharmacopolarum Tyrnaviensium latin nyelven jelent meg és Mária Terézia, a Habsburg Birodalom császárnője, a Magyar Királyság királynője 1748-ban írta alá. Magyarországon ez volt az első, helyi gyógyszerész közösség számára kiadott szabályzat, amely egyúttal rendkívül konkrét, plasztikus, életszerű képet fest Nagyszombat gyógyszerészeti életéről, a kor terápiás gyakorlatáról és elveiről. Ennek a szabályzatnak van egy nyomtatott változata 1852-ből, amelyet Linzbauer Ferenc adott ki eredeti latin változatban. Ebből Schwarz Ignác jelentetett meg magyar fordítást 1894-ben. Ez azonban hiányos; az eredeti szöveg körülbelül egyharmadát nem fordította le. Itt közöljük első alkalommal az „Articuli Pharmacopolarum Tyrnaviensium” teljes magyar fordítását. Ezt az új magyar fordítást dr. Tuza Csilla és dr. Kincses Katalin készítette el. A közlemény letölthető Cikktár menüpontunkban vagy ITT.

Már csak múlt időben beszélhetünk a Budapesten, a József körúton álló egykori Apostol gyógyszertárról, mely 128 év után, 2021-ben végleg bezárt. A gyógyszertár hőskorának és a benne dolgozó gyógyszerészek történetének elmesélése egyfajta mementó, tisztelgés is az intézmény előtt is, A Szerző rendkívüli részletességgel, irattári dokumentumok alapján tárja fel a tárgyalt időszak történéseit és azok mozgatórugóit.

A cikk letölthető a Cikktárból, vagy ITT

1. Id. Shédy Sándor: A magyarországi gyógyszerészet rövid története. Budapest, 1897
   Letölthető ITT vagy az E-könyv menüpontban
   

2. Id. Shédy Sándor: A Magyarországi Gyógyszerész-egylet huszonötévi története. Budapest, 1897
   Letölthető ITT vagy az E-könyv menüpontban
   

Karlovszky Geyza (szerk.): Gyógyszerek magyar tudományos, népies és táj-elnevezései latin jelentésükkel együtt. gyakorlati kézikönyv gyógyszerészek használatára. A „Gyógyszerészi Közlöny“ kiadása. Schlesinger Jakab és Társa Könyvnyomdája.Budapest, 1887

A kötet letölthető ITT, vagy az E-könyv menüpontban

Dr. Vondrasek József: A nemhivatalos gyógyszerek és alkalmazásuk ismertetése, különös tekintettel a gyógyszersynthesisre. Budapest,1916

Elérhető az E-könyv menüpontban vagy letölthető ITT.

Dr. Sziliné Dr. Decsi Márta: Gyógyszerészet Somogy megyében. Kaposvár, 1990

(A kötet az 1988-as „A gyógyszerészet megjelenése és fejlődése Somogy megyében 1760-1950-ig” doktori disszertáció (lásd Doktori értekezések és szakdolgozatok menüpont) könyv alakban történt kiadása

Elérhető az E-könyv menüpontban vagy letölthető ITT.