Ez a vázlat – ha az adatok és a következtetések helytállóak – egy olyan emberről szól, aki élete első 55 évét névtelen, szürke gyógyszerészként élte le, szellemi produktum, kiemelkedő teljesítmény bárminemű nyoma nélkül, hogy azután sztálinista elvtársént 1946-tól, és pláne 1949 körültől hatalmat kapjon, a végén már egy egész szakma felett, amelynek képviselőit kimondottan megvetette és gyűlölte. 1950 után vélhetően megváltak Tőle az államigazgatásban és gyógyszertárvezetői pozícióba ejtőernyőzve töltötte utolsó aktív éveit, szintén érdemi szellemi életjel nélkül. Vélhetően elsősorban Rá gondolhatott név nélkül Szabó Pál, a baranya megyei Gyógyszertári Központ alapító igazgatója visszaemlékezésében az 1950-es évről: „Később döbbentem rá arra, hogy az általános beállítás, mely a Népjóléti Minisztériumban a gyógyszerészet akkori vezetőinek részéről megtörtént, nem tükrözi a gyógyszertárak valódi helyzetét.”
Az írás letölthető a Cikktár menüpontban vagy ITT
