A gyógyszerészek évszázadokon át használtak házi receptgyűjteményeket (manuálisokat), amelyekben orvosi vény nélkül kiadható szerek, kozmetikumok, kártevők elleni készítmények és egyebek (mint esetünkben pl. szeszes italok, sajtok, tisztítószerek, ragasztók, tinták, cipő- és padlómázak, fapácok, szekérkenők, sőt, puskapor) receptjeinek széles választékát jegyezték le.
A gyógyszertárak voltak a vegyi anyagok beszerzésének egyik fő forrásai a vegyesboltok és a drogériák mellett, amelyekkel sokszor elkeseredett konkurrenciaharcot folytattak, de a gyógyszerészek szolgáltak tömény szeszes italokkal is, élvezeti szer gyanánt.
Czollner manuálisa magyar nyelven íródott, ami külön érték, hiszen a XIX század közepetájának hazai gyógyszerészete még alapvetően a német nyelvi orientációjú volt.
E manuális gyógyszerkincsében már megjelentek a természetes forrásból izolált vegyületek (pl. kinin- és kokainsók, illóolajok, glicerin, keményítők), de volt már fenol, kloroform, pikrinsav, továbbá anilinfestékek is, amelyek szintetikus szerves vegyületek. Ez a manuális még az első Magyar Gyógyszerkönyv (1871) előtti korszakban született.
A manuális letölthető a “Régi gyógyszerek lexikona” menüpontban, illetve ITT.
