Kosztolányi Dezső a gyógyszerészetről, 1927-ben

Kosztolányi Dezső a Pesti Hírlapban 1927-ben írt egy tárcasorozatot különféle szakmákról, köztük a gyógyszerészetről is, amit átvett a Gyógyszerészi Közlöny (Gyógyszerészi Közlöny (43, 6 /egyesített 18./ szám), 117-118 (1927)). Ezt az írást adjuk itt közre.

Kosztolányi mesteri és művészi szinten foglalta össze a gyógyszerészet helyzetét, történeti visszatekintéssel egyetemben. Ez az emberközeli helyzetkép élénken tanúskodik arról, amit csak az elmúlt években kezdtünk mélyen tárgyalni: a gyógyszerészet nagy átalakulásáról, amely éppen az 1920-as években vált érezhetővé. Ekkor kezdett kialakulni a mai értelemben vett gyógyszerészet (a mai értelemben vett gyáripar hatására). Megjelennek a ma is ismerős dolgok: a patikalátogatók, a gazdasági gondok, az egészségügyi félműveltség („sok felvilágosító cikket olvasnak”, amit nem értenek), a parlagon maradt laboratórium. Olyasmik, amik elől menekülni akarván olykor vágyunk vissza az „aranykorba”, ami azonban sohasem létezett.