Ez a regény eredetileg német nyelven jelent meg Grete von Urbanitzky, az osztrák-svájci újságírónő és írónő tollából, majd magyarra fordították.
Egy tiszaújlaki magyar gyógyszerészcsalád életét meséli el az 1840-es évektől 1871-ig.
Főhőse Roykó Sámuel gyógyszerész, aki feltalált egy messze földön híressé vált híres bajuszpedrőt, amelyet szerte a Világon magas rangú politikusok, államférfiak, uralkodók, köztük III. Napoleon császár is használt (lásd a fényképen).
Bár Sámuel valóban létezett és 1790-től volt patikája a ma már Ukrajnához tartozó kisvárosban, a bajuszpedrő sztorija is igaz, a regény cselekménye nagy részének idején a valóságban már nem élt. Azonban a többi szereplő fiktív, köztük a városka másik, konkurrens és persze ellenséges patikuscsaládja, a Ferenczyek, mint ahogyan a Rómeó és Júlia szálat megtestesítő gyerekek, Roykó Lajos és Ferenczy Ilonka sem, bár a Roykók még generációkon át patikuskodtak Tiszaújlakon.
Roykó papa fiatal 48-as forradalmárból és szegény, folyton megalázott, adósságokban fuldokló ördögből találmánya révén Európa vezető arisztokratáit személyesen megismerő, dúsgazdag, szülővárosát befolyásával megfélemlítő, sakkban tartó, ellenlábasait, így Ferenczy gyógyszerészt, a kiegyezés hívét is tönkretévő, de magányos, kiábrándult, politikai álmaiban és gyerekeiben csalódott ember lett, mígnem a bajuszpedrő receptjéért meg nem gyilkolták.
Lebilincselő regény, igaz, hosszú és lassan hömpölygő.
A regényről a Film, Színház, Irodalom című lapban, 1943-ban jelent meg egy méltatás, amelyben a főhős, Roykó Sámuel és a tiszaújlaki patika fényképe is megtalálható, a leszármazottjával, Roykó János gyógyszerésszel való beszélgetéssel együtt.
A regény letölthető az E-könyvek menüpontban, illetve ITT
A Film, Színház, Irodalom című lapben (1943) megjelent cikk letölthető a Cikktárban, illetve ITT
