Amióta – mintegy másfél évtizede – elmélyültebben kezdtem el foglalkozni a gyógyszerek és a gyógyszerészet történetével, egyre inkább láttam, hogy mind szellemtörténeti, mind tudományfilozófiai-tudományos, benne gyógyszerésztörténeti szempontból tarthatatlan az a széles körben vallott szemlélet, amely szembeállítja a „felvilágosodott”, modern gyógyszerészeti tudományokat és a vallásos, illetve nem vallásos értelemben szemlélt hitet. Ez utóbbival ennek következtében nem is tud mit kezdeni, csak annyit, hogy elkönyveli a placebo hatás tényét.
Ugyanakkor képtelen magyarázatot adni például a kuruzslás, az alternatív és a komplementer medicina tartós fennmaradására minden tudományos fejlődés mellett, illetve durván félreértelmezi ez utóbbi folyamatát (benne a modern gyógyszerkincs kialakulásával) és jelentőségét is az egészségügyben. Ami pedig az egészségügy általános szerepét illeti az egyéni és társadalmi jólétben, erre is torz módon tekint.
Paradox módon, mindezt éppen nem a „felvilágosodott”, tudományos szemlélet miatt, hanem pontosan ellenkezőleg, azért, mert e kifejezés alatt észrevétlen módon mélyen gyökerező hitek, illetve tévhitek húzódnak meg, amelyek a történelmi ismeretek hiányával társulva egy adott civilizációs buborékban tartják az illető szakembereket, pályakezdő diplomásoktól az akadémikusokig, természetesen az érdeklődő laikusokkal egyetemben.
Az egész helyzet hasonlít a newtoni fizika és a kvantumfizika kapcsolatára. A társadalom által elfogadott, megbecsült, teljes, méltó, produktív szakmai életet lehet leélni sok generáció óta a jelenleg uralkodó szakmai világképben, ha nem teszünk fel olyan kérdéseket, amelyek ennek határait feszegetik, illetve olyan válaszokat adunk, amelyben pl. ellenségképeket gyártunk, szembeállítva a haladást és a maradiságot, szőnyeg alá seperve a kényelmetlen dolgokat, amelyek nem férnek a világképünkbe (pl. harc az áltudományok ellen, közben lesöpörve a tudomány tudománytalan alkalmazásának sokkal súlyosabb társadalmi jelentőségét és azt, hogy amit tudománynak gondolunk, az sokszor csak tévhit vagy áltudomány, amely számos embertársunk szenvedését és halálát okozta/okozza). Mindez az azonban már politikai és érzelmi sík, nem tudományos, annak beismeréseképpen, hogy tudományos válaszokat képtelenek vagyunk adni vagy el se jutunk a kérdések megfogalmazásáig.
Megérett hát az idő arra, hogy szakítsunk ezzel a vulgáris valóságmodellel és létrehozzunk egy olyan új gyógyszerésztörténeti modellt, amely képes logikusan, racionálisan, történelmileg és gyógyszerészetileg megalapozottan integrálni a hitet és a tudományt, továbbá képes racionális módon megmagyarázni azt a komplex folyamatot, amelynek következtében az ipari társadalom keretein belül hit és tudomány szerves egységben létrehozta a modern gyógyszereket és általában a medikalizált társadalmat.
Elérhető az E-könyv menüpontban vagy ITT