A tanulmány célja, hogy bemutassa a hazai művelődés- és szakoktatás-történet kutatói által kevéssé vizsgált – a francia és német szakképzési modellt követő – hazai drogista szakoktatás megszervezésének és intézményes működésének történetét. A 20. század elején a polgári társadalom igényeihez igazodó, lassan átalakuló higiéniai kultúra és az ahhoz kapcsolódó termékek (kozmetikai, pipere és háztartási cikkek elterjedése) szakszerű értékesítése egyre inkább megkívánta a szakképzett, kvalifikált drogisták alkalmazását, mely igényelte a szaktudás szervezett formában történő átadását. A kutatás a rendelkezésünkre álló elsődleges (iskolai értesítők, anyakönyvek, egyéb levéltári források) és másodlagos források összehasonlító elemzése során arra kereste a választ, hogy megvalósult-e, ha igen milyen eredménnyel a három évfolyamos drogista szakiskola vezetésével megbízott Száhlender Lajos azon törekvése, hogy a drogista iskolába 1920-tól csak középiskolát végzett tanulók nyerjenek felvételt. Továbbá a kutatás tárgyát képezte az intézményt látogató tanulók iskolai előképzettségének és társadalmi összetételének feltérképezése. Az iskola tanulóinak vizsgálata során figyelmet fordítottunk a nemi megoszlás arányára, mivel a drogista szakiskolában a dualizmus és a két világháború között kevéssé jellemző koedukált oktatás folyt, azaz mind az elméleti, mind a gyakorlati képzésen a lányok és fiúk együtt (egy térben) vettek részt.
A tanulmány elsőként a Kaleidoszkóp on-line folyóirat 2019. Vol. 10. No. 18. számában jelent meg. Letölthető a Cikktárban, illetve ITT.
