Péter H. Mária 1936-ban született Temesváron. Iskoláit Nagyváradon végezte, majd a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet Gyógyszerészeti Karán 1958-ban szerzett gyógyszerészi oklevelet. Egy évig kórházi gyógyszerészként dolgozott Nagyszalontán, majd 1959-től alma mater-e Farmakognóziai Tanszékén előbb gyakornok, tanársegéd, majd 1985-től adjunktus. 1988–1993-ig, nyugdíjazásáig, ugyanitt kutatói állásban dolgozott. 1994–2009-ig a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karának Nyárádszeredába kihelyezett Kertészmérnöki távoktatási tagozatán a gyógynövényismeret és -termesztés oktatója. Rácz Gábor professzor témavezetésével 1973-ban doktorált. Gyógynövények morfológiai, fitokémiai és antibiotikus hatásuk vizsgálatának témájában írt, hazai és nemzetközi lapokban in extenso megjelent dolgozatainak száma 39. Több magyar és román nyelvű egyetemi jegyzet társzerzője. Több mint 90 orvos- és gyógyszerészettörténeti szakcikk, és 13 tanulmánykötet társszerzője, illetve társszerkesztője, emellett számos előadást tartott román és magyar tudományos konferenciákon. Három önállóan megjelent kötet szerzője, és egynek társszerzője férjével, Péter Mihály Heinrich-kel. Főműve, „Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai” megkerülhetetlen gyógyszerészettörténeti alapmű. A gyógyszerésztörténetünk legnagyobb mai személyiségével készült interjú teljes szövegét lásd honlapunk Cikktár menüpontjában, illetve ITT.
