Dr. Kapronczay Katalin 1948-ban született Budapesten. Egész szakmai életét a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtárnak szentelte: 1974 szeptemberében könyvtárosként kezdte meg munkáját az intézményben, amely első és egyetlen munkahelye maradt. Hosszú évtizedeken át főkönyvtárosként, majd a könyvtári főosztály osztályvezetőjeként dolgozott egészen nyugdíjba vonulásáig.
Nyugdíjasként sem szakadt el szeretett könyvtárától, napi rendszerességgel visszajárt dolgozni, és szinte élete végéig aktívan részt vett az intézmény szakmai munkájában. A könyvtár, valamint az orvostörténeti kutatás jelentette számára hivatását, életének legfőbb célját és értelmét.
Könyvtári felsőfokú tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte, ahol később tudományos fokozatait is megszerezte. Az 1990-es évek közepén egyetemi doktori címet szerzett, majd 2006-ban PhD-disszertációját summa cum laude minősítéssel védte meg.
Tudományos kutatásainak középpontjában a 18–19. századi magyar orvoslás története, annak könyv-, sajtó- és művelődéstörténeti összefüggései álltak. Jelentős eredményeket ért el az orvos- és természettudományi társaságok történetének kutatásában, valamint a magyar könyvkultúra korai emlékeinek feltárásában. Munkássága kiterjedt a könyvkiadás, a nyomdatörténet és a könyvművészet történetének vizsgálatára is.
Aktív szerepet vállalt a hazai tudományos közéletben. Szavazati jogú tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottsága Orvostörténeti Munkabizottságának. A Magyar Orvostörténelmi Társaságban hosszú éveken át végzett meghatározó munkát, majd bátyja, Prof. Dr. Kapronczay Károly 2023-ban bekövetkezett halálát követően a Társaság főtitkári tisztségét töltötte be.. Fáradhatatlan szervezőmunkájával, elkötelezettségével és személyes jelenlétével a Társaság egyik meghatározó alakjává, valódi lelkévé vált.
Aktív, sok-sok segítséget nyújtó tagként segítette a Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság tevékenységét is.
Évtizedeken keresztül tagja volt a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár tudományos folyóirata, az Orvostörténeti Közlemények szerkesztőbizottságának, 2023-tól pedig a folyóirat főszerkesztőjeként irányította annak szakmai munkáját.
Kiemelkedő tudományos és könyvtárosi tevékenységét számos rangos szakmai kitüntetéssel ismerték el. Munkásságáért 1995-ben Markusovszky-díjat, 2000-ben Zsámboki János-emlékérmet, 2006-ban pedig Weszprémi István-díjat vehetett át.
Dr. Kapronczay Katalin személyében a magyar orvostörténet-tudomány, a könyvtárügy és a tudományos közélet egy kivételes tudású, rendkívüli munkabírású és mély hivatástudattal rendelkező személyiséget veszített el.
Emlékét tisztelettel és kegyelettel őrizzük.
