Egy “modern” kocsmai fényképen szerepel a “gyógysertár” szó, ami nem is lenne annyira érdekes, ha nem tudnánk, hogy 1836-ban pontosan ez hangzott el kritikaként az akkor még ifjú gyógyszertár szavunkról (Tudományos Gyűjtemény, 1497. oldal (1836)).
Egy “modern” kocsmai fényképen szerepel a “gyógysertár” szó, ami nem is lenne annyira érdekes, ha nem tudnánk, hogy 1836-ban pontosan ez hangzott el kritikaként az akkor még ifjú gyógyszertár szavunkról (Tudományos Gyűjtemény, 1497. oldal (1836)).
Társaságunk 2017 december 07-i közgyűlése alkalmából kiemelkedő gyógyszerészettörténeti munkássága elismeréseként dr. Szmodits László tagtársunknak adományozta a dr. Grabarits István alapító elnökünk által létrehozott Dr. Szigetváry Ferenc emlékérmet.
Tisztelettel és nagyrabecsüléssel köszönöm Szmodits Lászlónak a magyar gyógyszerészettörténet területén kifejtett meghatározó alkotó munkásságát.
Szmodits László gyógyszerészi pályájára történő visszapillantása, amely a közgyűlésen elhangzott, letölthető ITT.
Tisztelettel:
Dobson Szabolcs
elnök
Az élet sokszínűségét példázza a mellékelt vázlat, amelyben a rákosista időszak másik magas beosztású gyógyszerész káderének életét próbáljuk feltérképezni a múltkori, Pintér-Pórjesz Jánosról (az államosítás menetének kidolgozójáról) szóló írás után.
Most, Dobson Szabolcs írásában Nánássy Sándort vesszük górcső alá, aki az Állami Kezelésbe Vett Gyógyszertárak Nemzeti Vállalatának igazgatója volt, és akiről senki nem tud már semmit.
Ez nem meglepő a rákosista-sztálinista időszak információs sivatagában.
De azért a helyzet sosem reménytelen. Pláne az elektronikus irodalmazás korában.
A cikk letölthető a Cikktárból, illetve ITT
Szabó László professzor úr (PTE GYTK ’Lárencz László’ Gyógyszerésztörténeti Csoport) legújabb cikkében három terület fonódik össze: a gyógyszerész- és az orvostörténet, valamint a helytörténet, ugyanis a pécsi Arany Sas Gyógyszertár jelenlegi működési helye Pécs kiváló orvosának és közéleti személyiségének, Leowy (Loránt) Lipótnak az egykori házában talált otthonra 1950-ben, az államosítás után.
Leowy Lipót regényes és munkás életét ismerhetjük meg ebből az írásból, amely letölthető a CIkktár menüpontban, valamint ITT
Dobson Szabolcs új cikke honlapunkon
Bárány Elza nevét betemette az idő, már senki sem emlékszik Rá. Nem alkotott ugyan kiemelkedőt a gyógyszerészi pályán, de dolgos életet élt, tisztes módon helytállt egy olyan korszakban, amikor még csak kevés női gyógyszerész volt; Karcag városából Ő volt az első hölgy, aki a gyógyszerészi hivatást választotta.
Legfőképpen családja – egy vidéki értelmiségi-polgári család – sorsa enged bepillantást abba a fizikai és társadalmi pusztulási folyamatba, amely 1914-1950 között megtörte a magyar középosztályt.
A cikk letölthető a Cikktár menüpontból, illetve ITT
A PTE Gyógyszerésztudományi Karának szakmai támogatásával, a Janus Pannonius Múzeum működtetésében múzeumként újranyitott a patinás pécsi Szerecsen/Sipőcz Patika.
A Zsolnay virágmintás kerámia betétlapokkal díszített, tölgyfából készült neorokokó bútorzata, a gyógyszerészeti eszközök felbecsülhetetlen értékűek.
Ezt a gyógyszertörténeti gyöngyszemet, a pécsi gyógyszerészhallgatók közreműködésével mutatja be ez a rövid film.
Ez a vázlat – ha az adatok és a következtetések helytállóak – egy olyan emberről szól, aki élete első 55 évét névtelen, szürke gyógyszerészként élte le, szellemi produktum, kiemelkedő teljesítmény bárminemű nyoma nélkül, hogy azután sztálinista elvtársént 1946-tól, és pláne 1949 körültől hatalmat kapjon, a végén már egy egész szakma felett, amelynek képviselőit kimondottan megvetette és gyűlölte. 1950 után vélhetően megváltak Tőle az államigazgatásban és gyógyszertárvezetői pozícióba ejtőernyőzve töltötte utolsó aktív éveit, szintén érdemi szellemi életjel nélkül. Vélhetően elsősorban Rá gondolhatott név nélkül Szabó Pál, a baranya megyei Gyógyszertári Központ alapító igazgatója visszaemlékezésében az 1950-es évről: „Később döbbentem rá arra, hogy az általános beállítás, mely a Népjóléti Minisztériumban a gyógyszerészet akkori vezetőinek részéről megtörtént, nem tükrözi a gyógyszertárak valódi helyzetét.”
Az írás letölthető a Cikktár menüpontban vagy ITT
M A G Y A R O R V O S T Ö R T É N E L M I T Á R S A S Á G
SOCIETAS HUNGARICA HISTORIAE ARTIS MEDICINAE
a Magyar Orvostörténelmi Társaság
és a MTA Orvostörténeti Munkabizottsága
tudományos ülésére
Az ülés helye: a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár díszterme (1023 Bp., Török u. 12.)
Az ülés időpontja: 2017. november 23. (csütörtök)
Az ülés kezdete: 15 óra
PROGRAM:
dr. RALOVICH Béla: Adatok a felsőoktatás történetéhez
Az MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeuma tisztelettel meghívja Önt
Tanúságok és tanulságok az oltások történetéből
című kiállításának megnyitójára.
Időpont:
2017. november 24. (péntek) 15 óra
Helyszín:
Semmelweis Orvostörténeti Múzeum
(1013 Budapest, Apród utca 1-3.)
A kiállítást megnyitja:
Dr. Barcs István
a Semmelweis Egyetem ETK Epidemiológiai Intézetének tanszékvezető tanára
A kiállítás kurátora: Horányi Ildikó
Szmodits László: A KATOLIKUS PAPSÁG ÉS A MAGYAR GYÓGYSZERÉSZET
Szmodits László legújabb, átfogó, nagylélegzetű munkája került fel honlapunkra. A Szerző szavait idézzük: “2017 július 8-án , a XIV. Nyári Gyógyszerésztörténeti Egyetemen felkerestük az egri irgalmas rendi gyógyszertárat. Az üres termet meglátva azon gondolkodtam, milyen jó lenne mielőbb újjá alakítani a régi szép patikát. Ekkor már tudtam, hogy felkérésre fel kell dolgoznom ezt a témát. A kutatás iránya is az egri patikában fogalmazódott meg bennem.
Egyháztörténeti, a gyógyszerésztörténeti és a gyakorló gyógyszerészi ismereteim birtokában kezdtem el a munkát. Így az eddig is ismert tényeket újabb, még nem publikált adatokkal egészítettem ki. A nagy feladatot nemcsak a saját, hanem több budapesti könyvtárban és az interneten kutatva nagyon serény, olykor több éjszakába nyúló kutatással és írással végeztem el. Ennek a sikerét azonban nem én döntöm el, hanem a tisztelt gyógyszerészek, olvasók.
Eddig csak hiányosan ismertük az irgalmas rendi gyógyszertárakban működő gyógyszerészek neveit. 1857 előtt csak külföldi rendtagok működtek a patikákban, az ő adataik a bécsi rendházban vannak. A gyógyszerészi zsebnaptárakból és az egyik budapesti könyvtárban, az ott meglévő, 1857-1915 közötti, nem teljes rendi sematizmusokból mindent kiírtam.”
A mű letölthető a Cikktár menüpontból, illetve ITT