Új e-könyv honlapunkon

Mánfai György és Szabó László Gy.: Zöld sziget Pécsen, Isten békéje – Emlékhelyek a 70 éves botanikus kertben

A Pécsi Tudományegyetem mozgalmas, ünnepi évtizedét éljük. Néhány éve ünnepeltük a Nagy Lajos királyunkhoz köthető pécsi egyetem 1367-es alapításának 650. évfordulóját, napjainkban pedig a modern magyar felsőoktatás első száz évéről emlékezhetünk meg. Száz éve költözött Pécsre a pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem, ekkortól kapott új életre a sok száz éves pécsi tradíció és onnan kezdve folyamatosnak tekinthető egyetemünk működése. Talán az sem csupán véletlen egybeesés, hogy az első magyar botanikus kert a pozsonyi érsekkert volt, míg a centenáriumunk évében a pécsi botanikus kert ünnepelheti hetvenedik születésnapját. Az ötvenes évek elején kezdődött meg az a munka, amely azóta rendíthetetlenül zajlik és amelynek során a pécsi egyetemi botanikus kert az egyik legjelentősebb hazai gyűjtemény lehet. A közel hét hektáros park ma már természetvédelmi terület, ahol nem csupán rangos kutatómunka és növénybiológiai oktatás folyik, hanem olyan érték, melyet büszkén mutathatunk meg az ide látogató vendégeinknek. Nyolcezernél is több növény között sétálhatunk, csodálhatjuk meg őket virágzás közben vagy épp téli havas állapotban, bepillanthatunk a japánkertbe, vagy a pálmaházba. A hetven éves jubileumra elkészült fejlesztés, amely során a Botanikus Kerthez valamilyen szállal kötődő professzoraink kaptak méltó emlékhelyeket, a jövőnek is mesél múltunk nagyjairól. Nem csak biológusok, geográfusok, hanem orvosok, közgazdászok, bölcsészek, művészek is kaptak emléktáblákat, valamint említést e kötetben, hogy rájuk emlékezve is kövessük azt az utat, amelyen itt hetven éve járnak. Bízom benne, hogy a pécsi egyetemi botanikus kert fejlődése töretlen marad és még sok jubileumot ünnepelhetünk!

Prof. Dr. Miseta Attila, rektor

A kötet letölthető az E-könyv menüpontban, vagy ITT

Szmodits László: A gyógyszerésztörténet művelése

„A gyógyszerésztörténet nemzetközi vonatkozásban is önálló tudomány, része a gyógyszerésztudományoknak. Minden tudományra érvényes az a megállapítás, hogy a múltjának alapos ismerete elengedhetetlenül fontos nemcsak jelen helyzetének megértéséhez, hanem még a további fejlődés irányvonalának kijelöléséhez is. A gyógyszerésztörténetet először a XIX. század végén oktatták hazánkban. Ma is főkollégium a magyarországi egyetemeken a Tudománytörténet és propedeutika tantárgy. Sajnálatosan nincs hazánkban gyógyszerésztörténeti képzés. Ezt a tudománykört Magyarországon csak a napi gyógyszerészi munka után művelték. Ezért még napjainkban is „hobbinak” tarják.”

Legújabb írásában Szmodits László gyógyszerésztörténész Kollégánk megosztja személyes gondolatait a gyógyszerészttörténet műveléséről, jelenéről és problémáiról.

A cikk letölthető a Cikktár menüpontban, illetve ITT

Elhunyt Dr. Magyar László András

Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy 66 éves korában rövid, súlyos betegség következtében elhunyt Dr. Magyar László András klasszika-filológus, író, költő, műfordító, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Adattár egykori főigazgatóhelyettese, Zsámboky és Weszprémi díjas orvostörténész.

Az MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Adattárban eltöltött negyven éves munkássága kimagasló jelentőségű volt a gyűjtemény, továbbá a magyar és nemzetközi orvostörténetírás számára. Halála pótolhatatlan űrt hagy maga után.

Alapító tagja volt a Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaságnak és tanácsaival hosszú éveken át segítette munkánkat, közleményeivel gazdagította tudásunkat. Humora, mély bölcsészeti (sok-sok egyéb között ógörög-latin fordítói) tudása, műveltsége varázslatos volt.

Mindent köszönünk Laci. Isten Veled barátunk. Emlékedet megőrizzük.

Újabb kötet honlapunkon

Kóczián Zoltán Gergely: A Kóczián- és Sperlágh-gyógyszerészdinasztia története. Gyógyszertárak születése és halála a Kárpát-medencében

A Pécsi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Kara és a Hungaropharma Zrt. 2021 májusában együttműködési megállapodást kötött. A tervezett együttműködés kiterjed a gyógyszerészi hivatás lehető legmagasabb szintű teljesítésére, szellemi éstárgyi emlékeink megőrzésének anyagi támogatására.

Örvendetes tény, hogy a jövő terveit szem előtt tartva elkezdődött a dél-dunántúli régió gazdag gyógyszerészi múltjának feltárása. A gyakran emlegetett „gyökerek” a magyar gyógyszerészetben különösen sokfelé ágaznak. Erre példát ad a most elkészült monográfia is.

A neves nagyatádi gyógyszerész, Kóczián Géza emlékének ajánlott könyvet, fia, Kóczián Zoltán Gergely, a nagyatádi Bertók László Városi Könyvtár könyvtárosa készítette el. A könyv a magyar történelem, ezen belül a magyar gyógyszerészet tükörképe is. A sok dokumentummal és fényképpel gazdagított korrajz bemutatja a mai olvasónak azt az óriási küzdelmet, amit gyógyszerész őseink vívtak a biztonságos gyógyszerellátás terén. Az erkölcsi példa időszerű.

Köszönjük az együttműködés feleinek, hogy támogatták e gyógyszerésztörténeti munka megjelenését a Pécsi Egyetemi Gyógyszerészképzés Alapítvány közvetítése révén.

Szeretnénk, ha a könyv sorozatot nyitna meg. A Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság honlapjára sok neves gyógyszerész és gyógyszertár került fel, de még mindig fellelhető megörökítésre érdemes történet. Ezek megőrzése túlmutat mai, hétköznapi problémáinkon.

Az ősökre, a hagyományokra való emlékezés különös ajándéka életünknek. Egyetemi hallgatóink és a magyar gyógyszerésztörténet iránt érdeklődő olvasók fogadják jó szívvel a monográfiát! Kövessük a példát, és mentsük meg hagyományainkat, gyógyszerészi értékeinket!

A kötet letölthető az E-könyv menüpontból vagy ITT

Veress László gyógyszerész patikai gyűjteménye Segesváron

A huszadik századból, elsősorban a szocializmus éveiből származó patikai tárgyakat tartalmazó gyűjtemény Segesvár főterén, mai nevén Hermann Oberth téren egy patinás, 17. századi épületben kapott helyet. Segesvár főterének régi neve Piactér, németül Marktplatz volt régebb és jelenleg is az üzleti élet egyik központja.

Itt építette Johann Schuller von Rosenthal, Segesvár tragikus sorsú polgármestere hatalmas házát (1698), amely legalább kétszáz éve a Marktplatz (ma H. Oberth tér) 37-es számot viseli. Bolthajtásos bejárata felett egykori tulajdonosának a címere látható, amelyen egy kéz három szál rózsát tart, alatta felirattal „Per spinas ad rosas”, „Tövisen keresztül lehet rózsákhoz jutni”. A kommunista években több lakosztályra osztották fel az épület belsejét, ezek közül az egyikben, földszinten és emeleten, mintegy 150 négyzetméteren jött létre a magánmúzeum.

A földszint egyik szobájában kapott helyet az 1989-es változások után Segesváron elsőként alakult (1991, tulajdonos Veress László) Rubin gyógyszertár legalább hetven éves, elavult és lecserélt bútorzata, a kommunista évekből származó patikai tárgyakkal, iratokkal. A másik szobát restaurálásokra használjuk.

Az emeleten hosszú folyosóval összekötött három szoba közül az elsőben a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetnek állítottunk emléket, az onnan származó tárgyakkal és az 1961-1966 közötti években oktató professzorok, előadótanárok, adjunktusok, tanársegédek fényképeivel.

A második szobában a folyadék gyógyszerformák előállításhoz szükséges desztilláló készülékek (6 db.), edények, üvegek, menzúrák, lombikok stb. vannak kiállítva.

A harmadik, nagyobb méretű teremben a félszilárd (kenőcsök, kúpok, hüvelykúpok) készítésénél használt patikai edények, patendulák, mozsarak, kúpprések, kúpöntő formák tekinthetők meg, majd a szilárd gyógyszerformák (porok, pilulák, ostyák, kapszulák) készítésénél alkalmazott patikai eszközök, műszerek foglalnak helyet. Az itt látható táraasztalon és polcos szekrényeken értékes, színes állványedények vannak kiállítva, amelyek többsége ma már nem használatos hatóanyagokat tartalmaztak egykor.

A folyosón könyvespolc, könyves szekrények vannak, értékes könyvekkel, mint például az első négy Magyar Gyógyszerkönyv, mindegyik első kiadásban, több régi (19. és 20. századból származó) recept gyűjtemény, a VI., VII., VIII. Román Gyógyszerkönyv és mások.

A 2021-ben alakult gyűjtemény összességében több mint 1500 tárgyat tartalmaz. A gyűjtemény fényképei megtekinthetők a https://www.gyogyszeresztortenet.hu/muzeum/patikamuzeumok/ menüpont „Segesvári patika gyűjtemény” pontjában

Új E-könyvek honlapunkon (elérhetőek az E-könyv menőpontban, illetve a címre való kattintással)

Az E-könyv menüpont tetején, piros háttérben található egy link, amelyen keresztül megtekinthető a honlapról letölthető E-könyvek tematikus csoportosítása. (Jelenleg 184 E-könyv található az E-könyv menüpontban).

Gyógyszertári Vállalat – Fővárosi Tanács Gyógyszertári Központja 1950 – 1957 – 1990  

Fotómelléklet a fővárosi gyógyszertárakról és az FTGYK irodaépületéről 1990-ig

Pusztuló örökség, múló emlékek, maradó értékek nyomában

Szél László; Budapest, 2021

Harminc év krónikája, a gyógyszerészi szociális mozgalmak története, 1906-1936

Bányai Károly; Budapest, 1941

A gyógyszerészet megjelenése és fejlődése Zala megyében 1711-1847

Blázy Árpád; Zalaegerszeg, 1974

A kórház, a szakorvosi rendelőintézet és a gyógyszertárak története Dorogon, 1922-2012

Zsembery Dezső; Dorog, 2012

Dicsőség könyve

Szolnok megyei Gyógyszertár Vállalat, Szocialista Egészségügyi Mozgalom, 1955

Pécs, Múzeumpatikák

Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára 408; Budapest, 1991

Magos Gergely: „Fehér köpeny” és „guruló gyógyszerész”

A magyar gazdaság szovjetizálása a gyógyszerészet területén is jelentős változásokat hozott. A termelés volumenének központi meghatározása által a gyógyszeripar és -kereskedelem bekapcsolása a tervgazdaságba viszonylag magától értetődő volt. Nagyobb kihívást jelentett azonban ugyanez a feladat a hagyományos patikai munka, a gyógyszerek manuális előállítása, vagyis a magisztrális gyógyszerkészítés esetén. Ehhez olyan munkafeltételeket kellett teremteni, melyek biztosítják a gyógyszerészek munkájának mérhetőségét, ezáltal a normakijelölést. Mindezt fokozott specializációval, a munkafolyamatok feldarabolásával és az iparszerű gyógyszer-előállítás feltételeinek kialakításával kívánták elérni. Ezt a célt szolgálta a szovjet típusú mintagyógyszertárak létrehozása országszerte. A kézműves gyógyszerkészítés háttérbe szorítását és a tayloriánus munkaszervezés előtérbe kerülését az egyéni autonóm munkavégzés korlátozásaként is értelmezhetjük. A teljes cikk letölthető a cikktárból vagy ITT.