Szerző: mgyt1

A Szerző, a kassai Kelet-Szlovák Múzeum munkatársa, angol nyelvű sorozatának negyedik közleményében bemutatja a középkoran széles körben ismert Aurum potabile-t, az örök élet aranytartalmú italát. A közlemény letölthető a Cikktárból, vagy ITT

A Szerző, a kassai Kelet-Szlovák Múzeum munkatársa, angol nyelvű sorozatának harmadik közleményében bemutatja a középkoran széles körben ismert Aqua Reginae Hungariae-t, amelyet a hagyományok szerint Nagy Lajos király édesanyja, Erzsébet királyné párolt visegrádi kertje virágaiból. A Szerző megadja a készítmény eredeti, középkori receptjét is. A közlemény letölthető a Cikktárból, vagy ITT

A Szerző, a kassai Kelet-Szlovák Múzeum munkatársa, újabb angol nyelvű közleményében ismerteti bezoár nevű állati drog eredetét. A bezoár a kérődző állatok növényekkel és állati szőrökkel való etetése révén a bélben képződő álkő. Epesavakat és kalcium-foszfátot tartalmazott. A régiek csodás gyógyító erőt tulajdonítottak neki, ezért nagy becsben tartották, különösen a kecskebezoárt. A cikk teljes szövege letölthető a cikktárból vagy  ITT.

Uršula Ambrušová: Healing in the Changes of Time – Species Tychonis Brahe (Gyógyítás a változó időkben – Species Tychonis Brahe)

A Szerző, a kassai Kelet-Szlovák Múzeum munkatársa, angol nyelvű közleményében ismerteti a hires dán származású csillagász, Tycho Brahe (1546-1601) egy nagyon kevéssé ismert alkotását, a Róla elnevezett és a nevéhez fűződő teakeveréket, a Species Tychonis Brahe-t, amely ezen a néven évszázadokon át forgalomban volt egyes észak-európai országok gyógyszertáraiban. A cikk teljes szövege letölthető a cikktárból vagy  ITT.

Izsákné Simon Adrienn kiváló közleményben ismerteti a Rákoskeresztúron (a későbbi budapesti XVII. kerületben) egykor működő „Vadászpatika”, hivatalos nevén Őrangyal gyógyszertár történetét. A patikát a rendkívül sokoldalú és aktív Wirker János (1871-1952) gyógyszerész vezette, aki vadászoknak, állattenyésztőknek (különösen ebtenyésztőknek) állított elő számos különleges terméket. Saját maga is lelkes kutyatenyésztő volt és részt vett a korabeli kynológiai közéletben is. Minden társadalmi mozgalom lelkes pártolójavolt. Ilyen például az 1924 és 1949 közt működő Rákoskeresztúri Vadásztársaság, melynek induláskori elnöke Wirker János volt. De a Rákoskeresztúri Munkapártnak is alapítója, illetve alelnöke volt, mellette tagsága volt a rákoskeresztúri iskolagondnokságban, illetve aktív volt családjával együtt a rákoskeresztúri evangélikus gyülekezetben is.

A teljes cikk elérhető itt.

Péter H. Mária 1936-ban született Te­mesváron. Iskoláit Nagyváradon vé­gezte, majd a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet Gyógyszerészeti Karán 1958-ban szerzett gyógyszerészi oklevelet. Egy évig kórházi gyógysze­részként dolgozott Nagyszalontán, majd 1959-től alma mater-e Farmakognóziai Tanszékén előbb gyakornok, tanársegéd, majd 1985-től adjunktus. 1988–1993-ig, nyugdíjazásáig, ugyanitt kutatói állásban dolgozott. 1994–2009-ig a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karának Nyárádszeredába kihelyezett Kertészmérnöki távoktatási tagozatán a gyógynövényismeret és -termesztés ok­tatója. Rácz Gábor professzor témavezeté­sével 1973-ban doktorált. Gyógynövények morfológiai, fitokémiai és antibiotikus ha­tásuk vizsgálatának témájában írt, hazai és nemzetközi lapokban in extenso megjelent dolgozatainak száma 39. Több magyar és román nyelvű egyetemi jegyzet társzerző­je. Több mint 90 orvos- és gyógyszerészet­történeti szakcikk, és 13 tanulmánykötet társszerzője, illetve társszerkesztője, emel­lett számos előadást tartott román és ma­gyar tudományos konferenciákon. Három önállóan megjelent kötet szerzője, és egy­nek társszerzője férjével, Péter Mihály Hein­rich-kel. Főműve, „Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai” megkerülhetetlen gyógyszerészettörténeti alapmű. A gyógyszerésztörténetünk legnagyobb mai személyiségével készült interjú teljes szövegét lásd honlapunk Cikktár menüpontjában, illetve ITT.

Dr. Szmodits László gyógyszerésztörténész új közleményében Csurgay Kálmánnak (1858-1892) állít emléket. Csurgay Kálmán mindössze csak harmincnégy évet élt, mégis maradandót alkotott cikkeivel, Gyakornoki Tankönyvével és a Gyógyszerészi Közlöny folyóirat alapító főszerkesztőjeként. A Szerző összegyűjtötte Csurgay Kálmán közleményeit is.

A cikk letölthető honlapunk Cikktár menüpontjából vagy ITT.

Romániában viszonylag kevés patikamúzeum van. A gazdagabb gyűjteménnyel rendelkezők Erdélyben találhatók, a következő városokban: Szeben (Patikamúzeum és Brukenthal múzeum), Kolozsvár (Patikamúzeum és Erdélyi Történelmi Múzeum), Segesvár (a Történelmi Múzeum keretében), Brassó (a Történelmi Múzeumban), Oravicabánya (Knoblauch Múzeum).

A Kárpátokon kívüli területeken 11 állami és 11 magángyűjtemény van: Bukarest, Craiova, Kostanca, Galac, Brăila, Piteşti, Foksány, Ploieşti városokban (gyógyszerlerakatok, egyetem stb. tulajdonában). A segesvári patikamúzeum anyaga főleg az egykori Saspatikából származik. A segesvári múzeumban őrzött patikai edények egykori gyógyszertartalma (materia medica) tükrözi az átalakulásban levő gyógyszeres kezelést Európában, az erdélyi gyógyszerészek önállósodási törekvését a gyógyításban használt anyagokban és azok árszabásában is tetten érhetjük.  Eredete szerint az itt található materia medica négy csoportra osztható: 1. Növényi eredetű 65%; 2. Ásványi-vegyi eredetű 21%; 3. Állati eredetű 9%; 4. Vegyes, az előbbiek keveréke 5%.

Mindazok a gyógyhatású anyagok (materia medica), amelyeket a múzeumban található edények felirata szerint Segesváron használtak, fellelhetők a nemzetközi – angol, spanyol, francia, német, osztrák, magyar – szakkönyvekben is. Ez azt igazolja, hogy abban az időben Erdélyben a gyógyítás és gyógyszeres kezelés európai színvonalú volt, és semmiben sem maradt le a nyugati államok tudományos szintjétől.

Ez a nagyszerű, forrásműnek tekintendő kötet csodálatos fényképeken mutatja be a segesvári múzeum XVIII.-XIX. századi gyógyszertári standedényeit magyar és román nyelven.

A könyv letölthető az E-könyv menüpontból, vagy ITT

Mihu László kollégánk kiváló és rendkívül fontos tanulmányban ismerteti a budapesti gyógyszertárak számának alakulását 1949-1956 között, különös tekintettel Budapest közigazgatási reformjára, újabb városrészek 1950-es Budapesthez csatolására, illetve a kerületi határok megváltoztatására. Kiemelkedő értéke a közleménynek a budapesti gyógyszertárak 1950-es államosítást követő első névváltozásának feltárása. Ekkor a régebbi, zömében II. Világháború előtti neveket felváltották a számkódok. A Szerző feltárta a számkódok adásának logikáját. Követhető az is, hogy az 1950-1953 közötti időszakban mely gyógyszertárakat szüntettek meg, illetve, hogy az 1945-1949-es időszakban melyeket neveztek át tulajdonosaik politikai megfontolásokból, vélhetően önvédelemből.

A cikk letölthető a Cikktár menüpontból, vagy ITT

A helytörténeti kutatások rendkívül értékes, pótolhatatlan hozzájárulást nyújtanak gyógyszerészetünk történetének megismeréséhez. Erre példa Horváth Csaba most megjelentetett két munkája is. Egyikben Rákospalota első hét gyógyszertárának történetét mutatja be, másodikban pedig a Pestújhelyi patikákét. A gyógyszerésztörténész e közlemények olvasása közben ismerős nevekre bukkan. Ilyen pl. Szél (Steiner) Manó újpesti gyógyszerészé is, akinek 1904-ben drogériája is volt Újpesten, ami az évben tönkrement és Manó később, az 1928-ban létrehozott Országos Társadalombiztosítási Igazgatóságtól, mint aligazgató ment nyugdíjba. Azonban újpesti gyógyszertári pecsétje fennmaradt (lásd a képen; Révész Miklós tulajdona).

A cikkek letölthetők a Cikktár menüpontból, vagy az alábbi linkeken itt:

Horváth Csaba: Rákospalota első hét gyógyszertára

Horváth Csaba: Pestújhely gyógyszertárai