Karlovszky Geyza (szerk.): Gyógyszerek magyar tudományos, népies és táj-elnevezései latin jelentésükkel együtt. gyakorlati kézikönyv gyógyszerészek használatára. A „Gyógyszerészi Közlöny“ kiadása. Schlesinger Jakab és Társa Könyvnyomdája.Budapest, 1887
A kötet letölthető ITT, vagy az E-könyv menüpontban
Dr. Vondrasek József: A nemhivatalos gyógyszerek és alkalmazásuk ismertetése, különös tekintettel a gyógyszersynthesisre. Budapest,1916
Elérhető az E-könyv menüpontban vagy letölthető ITT.
Dr. Sziliné Dr. Decsi Márta: Gyógyszerészet Somogy megyében. Kaposvár, 1990
(A kötet az 1988-as „A gyógyszerészet megjelenése és fejlődése Somogy megyében 1760-1950-ig” doktori disszertáció (lásd Doktori értekezések és szakdolgozatok menüpont) könyv alakban történt kiadása
Elérhető az E-könyv menüpontban vagy letölthető ITT.
Szomorúan adunk hírt arról, hogy Dr. Dörnyei Sándor bibliográfus és orvostörténész, az Országos Széchényi Könyvtár bibliothecarius emeritusa, kedves kollégánk 2022. június 15-én, életének 96.
évében elhunyt.
Dörnyei Sándor 1926. november 4-én Szarvason született. A helyi gimnáziumban érettségizett. 1944-től Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetem görög–latin–magyar szakon végezte tanulmányait. Az Eötvös Kollégium diákja volt. 1948-ban bölcsészdoktori, majd a következő évben középiskolai tanári oklevelet szerzett.
1949–1950-ben ösztöndíjasként az Országos Széchényi Könyvtár hazai, 19. századi sajtóbibliográfia munkálataiban vett részt. 1950. október 6. és 1952. július 31. között az Országos Könyvtári Központban dolgozott, melynek feladata volt az egyházak megmaradt könyvtáraiban őrzött és az „értékes” kategóriába (kódexek, ősnyomtatványok stb.) tartozó kötetek számbavétele és a köztulajdonba vett könyvtárak állományának biztosítása. Az Országos Könyvtári Központ 1952-ben történt átszervezése után került ismét az Országos Széchényi Könyvtárba, ahol néhány évnyi gyarapítási munka után egy évtizedig(1955–1965) az újrainduló Magyar Könyvszemle technikai szerkesztője volt.
Könyvtárunk 1956. október 30-án megalakult Ideiglenes Nemzeti Bizottsága egyik tagjaként a november 4-i szovjet orvtámadás idején Dörnyei Sándor és Fazekas László ’tartotta a frontot’. Tevékenységéért 2018-ban Füzéki István-emlékérmet kapott. 1957 áprilisában azonban szerepvállalása következtében többekkel együtt elbocsátották.
1958-tól az Orvostudományi Dokumentációs Központ (később Országos Orvostudományi Könyvtár) munkatársaként kurrens magyar orvosi bibliográfiát és orvostudományi szakbibliográfiákat szerkesztett. 1965 októberében az Országos Gyógyszerészeti Intézetbe került, ahol nyugdíjazásáig, 1986-ig dolgozott gyógyszerészeti szaklapok szerkesztőjeként. 1986-tól kezdődően – Borsa Gedeon, az egykori Könyvtári Központos kolléga, családi jóbarát hívására – ismét folyamatosan részt vett az Országos Széchényi Könyvtár munkájában. A Régi Magyarországi Nyomtatványok Szerkesztőségének nyugdíjas tagjaként elsősorban az 1801 előtti retrospektív bibliográfia összeállításában tevékenykedett. Gazdag bibliográfusi és könyvtörténészi tevékenységéért 2006. augusztus 20-án Széchényi Ferenc-díjjal tüntették ki. 2015. január 1-től pedig az Országos Széchényi Könyvtár bibliothecarius emeritusa lett. Különösen jelentős és szélesebb körben is ismert orvos- és gyógyszerészettörténeti munkássága. Legfontosabbak talán alapvető kéziratos és nyomtatásban megjelent bibliográfiái. Szinte felbecsülhetetlenül hasznos munkáival megteremtette ezen szakterületek alapbibliográfiáit, amelyek a további kutatások számára is kiinduló pontul szolgálhatnak. Emellett több évtizeden át publikált a szakma hazai fórumaiban, az Orvostörténeti Közleményekben és az Orvosi Hetilap Horus rovatában. 2016-ban a Hetilap Markusovszky-díjjal jutalmazta a 2015-ös évfolyamban közölt legjobb orvostörténeti munkáért.
A kezdetektől részt vett a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár állományának gazdagításában, a Magyar Orvostörténelmi Társaság, illetve a Magyar Gyógyszerészettörténeti Társaság alapítói közé tartozott. Munkásságáért a Magyar Orvostörténelmi Társaság 2001-ben Weszprémi-emlékéremmel és díjjal tüntette ki, 2016-ban pedig tiszteleti tagjai közé választotta. A Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság 2005-ben Szigetváry Ferenc-emlékérmet adományozott neki.
Dörnyei Sándor 90 éves koráig aktív kutatója volt az Országos Széchényi Könyvtárnak, 2015-ig jelentek meg publikációi. Tudományos kiválósága mellett kedvessége, humora, szakmai, emberi segítőkészsége sokakban mély nyomot hagyott. Hozzá mindig bátran lehetett, és érdemes is volt kérdéssel, kéréssel fordulni. Nem sajnálta az időt, energiát, hogy – jellemzően fiatalabb – kutatótársaival megbeszélje ezeket, megossza velük jobbító ötleteit, tapasztalatait. A legkülönbözőbb tudományterületekkel kapcsolatban is szinte mindig tudott ajánlani olyan irodalmat, amely rendre közelebb vitt a probléma megoldásához. Diszkrét, szerény, derűs lénye, élvezetesen elmesélt számtalan érdekes régi története, könyvtári anekdotái, egy-egy történelmi korszakot, élethelyzetet hajszálpontosan leíró, tanulságos viccei nagyon hiányozni fognak. Humorát, szellemi frissességét betegágyán sem vesztette el.
Emlékét megőrizzük!
Forrás: www.oszk.hu/hirek/memoriam-dr-dornyei-sandor-1926–2022
Mánfai György és Szabó László Gy.: Zöld sziget Pécsen, Isten békéje – Emlékhelyek a 70 éves botanikus kertben
A Pécsi Tudományegyetem mozgalmas, ünnepi évtizedét éljük. Néhány éve ünnepeltük a Nagy Lajos királyunkhoz köthető pécsi egyetem 1367-es alapításának 650. évfordulóját, napjainkban pedig a modern magyar felsőoktatás első száz évéről emlékezhetünk meg. Száz éve költözött Pécsre a pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem, ekkortól kapott új életre a sok száz éves pécsi tradíció és onnan kezdve folyamatosnak tekinthető egyetemünk működése. Talán az sem csupán véletlen egybeesés, hogy az első magyar botanikus kert a pozsonyi érsekkert volt, míg a centenáriumunk évében a pécsi botanikus kert ünnepelheti hetvenedik születésnapját. Az ötvenes évek elején kezdődött meg az a munka, amely azóta rendíthetetlenül zajlik és amelynek során a pécsi egyetemi botanikus kert az egyik legjelentősebb hazai gyűjtemény lehet. A közel hét hektáros park ma már természetvédelmi terület, ahol nem csupán rangos kutatómunka és növénybiológiai oktatás folyik, hanem olyan érték, melyet büszkén mutathatunk meg az ide látogató vendégeinknek. Nyolcezernél is több növény között sétálhatunk, csodálhatjuk meg őket virágzás közben vagy épp téli havas állapotban, bepillanthatunk a japánkertbe, vagy a pálmaházba. A hetven éves jubileumra elkészült fejlesztés, amely során a Botanikus Kerthez valamilyen szállal kötődő professzoraink kaptak méltó emlékhelyeket, a jövőnek is mesél múltunk nagyjairól. Nem csak biológusok, geográfusok, hanem orvosok, közgazdászok, bölcsészek, művészek is kaptak emléktáblákat, valamint említést e kötetben, hogy rájuk emlékezve is kövessük azt az utat, amelyen itt hetven éve járnak. Bízom benne, hogy a pécsi egyetemi botanikus kert fejlődése töretlen marad és még sok jubileumot ünnepelhetünk!
Prof. Dr. Miseta Attila, rektor
A kötet letölthető az E-könyv menüpontban, vagy ITT
„A gyógyszerésztörténet nemzetközi vonatkozásban is önálló tudomány, része a gyógyszerésztudományoknak. Minden tudományra érvényes az a megállapítás, hogy a múltjának alapos ismerete elengedhetetlenül fontos nemcsak jelen helyzetének megértéséhez, hanem még a további fejlődés irányvonalának kijelöléséhez is. A gyógyszerésztörténetet először a XIX. század végén oktatták hazánkban. Ma is főkollégium a magyarországi egyetemeken a Tudománytörténet és propedeutika tantárgy. Sajnálatosan nincs hazánkban gyógyszerésztörténeti képzés. Ezt a tudománykört Magyarországon csak a napi gyógyszerészi munka után művelték. Ezért még napjainkban is „hobbinak” tarják.”
Legújabb írásában Szmodits László gyógyszerésztörténész Kollégánk megosztja személyes gondolatait a gyógyszerészttörténet műveléséről, jelenéről és problémáiról.
A cikk letölthető a Cikktár menüpontban, illetve ITT
Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy 66 éves korában rövid, súlyos betegség következtében elhunyt Dr. Magyar László András klasszika-filológus, író, költő, műfordító, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Adattár egykori főigazgatóhelyettese, Zsámboky és Weszprémi díjas orvostörténész.
Az MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Adattárban eltöltött negyven éves munkássága kimagasló jelentőségű volt a gyűjtemény, továbbá a magyar és nemzetközi orvostörténetírás számára. Halála pótolhatatlan űrt hagy maga után.
Alapító tagja volt a Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaságnak és tanácsaival hosszú éveken át segítette munkánkat, közleményeivel gazdagította tudásunkat. Humora, mély bölcsészeti (sok-sok egyéb között ógörög-latin fordítói) tudása, műveltsége varázslatos volt.
Mindent köszönünk Laci. Isten Veled barátunk. Emlékedet megőrizzük.
Kóczián Zoltán Gergely: A Kóczián- és Sperlágh-gyógyszerészdinasztia története. Gyógyszertárak születése és halála a Kárpát-medencében
A Pécsi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Kara és a Hungaropharma Zrt. 2021 májusában együttműködési megállapodást kötött. A tervezett együttműködés kiterjed a gyógyszerészi hivatás lehető legmagasabb szintű teljesítésére, szellemi éstárgyi emlékeink megőrzésének anyagi támogatására.
Örvendetes tény, hogy a jövő terveit szem előtt tartva elkezdődött a dél-dunántúli régió gazdag gyógyszerészi múltjának feltárása. A gyakran emlegetett „gyökerek” a magyar gyógyszerészetben különösen sokfelé ágaznak. Erre példát ad a most elkészült monográfia is.
A neves nagyatádi gyógyszerész, Kóczián Géza emlékének ajánlott könyvet, fia, Kóczián Zoltán Gergely, a nagyatádi Bertók László Városi Könyvtár könyvtárosa készítette el. A könyv a magyar történelem, ezen belül a magyar gyógyszerészet tükörképe is. A sok dokumentummal és fényképpel gazdagított korrajz bemutatja a mai olvasónak azt az óriási küzdelmet, amit gyógyszerész őseink vívtak a biztonságos gyógyszerellátás terén. Az erkölcsi példa időszerű.
Köszönjük az együttműködés feleinek, hogy támogatták e gyógyszerésztörténeti munka megjelenését a Pécsi Egyetemi Gyógyszerészképzés Alapítvány közvetítése révén.
Szeretnénk, ha a könyv sorozatot nyitna meg. A Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság honlapjára sok neves gyógyszerész és gyógyszertár került fel, de még mindig fellelhető megörökítésre érdemes történet. Ezek megőrzése túlmutat mai, hétköznapi problémáinkon.
Az ősökre, a hagyományokra való emlékezés különös ajándéka életünknek. Egyetemi hallgatóink és a magyar gyógyszerésztörténet iránt érdeklődő olvasók fogadják jó szívvel a monográfiát! Kövessük a példát, és mentsük meg hagyományainkat, gyógyszerészi értékeinket!
A kötet letölthető az E-könyv menüpontból vagy ITT
A huszadik századból, elsősorban a szocializmus éveiből származó patikai tárgyakat tartalmazó gyűjtemény Segesvár főterén, mai nevén Hermann Oberth téren egy patinás, 17. századi épületben kapott helyet. Segesvár főterének régi neve Piactér, németül Marktplatz volt régebb és jelenleg is az üzleti élet egyik központja.
Itt építette Johann Schuller von Rosenthal, Segesvár tragikus sorsú polgármestere hatalmas házát (1698), amely legalább kétszáz éve a Marktplatz (ma H. Oberth tér) 37-es számot viseli. Bolthajtásos bejárata felett egykori tulajdonosának a címere látható, amelyen egy kéz három szál rózsát tart, alatta felirattal „Per spinas ad rosas”, „Tövisen keresztül lehet rózsákhoz jutni”. A kommunista években több lakosztályra osztották fel az épület belsejét, ezek közül az egyikben, földszinten és emeleten, mintegy 150 négyzetméteren jött létre a magánmúzeum.
A földszint egyik szobájában kapott helyet az 1989-es változások után Segesváron elsőként alakult (1991, tulajdonos Veress László) Rubin gyógyszertár legalább hetven éves, elavult és lecserélt bútorzata, a kommunista évekből származó patikai tárgyakkal, iratokkal. A másik szobát restaurálásokra használjuk.
Az emeleten hosszú folyosóval összekötött három szoba közül az elsőben a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetnek állítottunk emléket, az onnan származó tárgyakkal és az 1961-1966 közötti években oktató professzorok, előadótanárok, adjunktusok, tanársegédek fényképeivel.
A második szobában a folyadék gyógyszerformák előállításhoz szükséges desztilláló készülékek (6 db.), edények, üvegek, menzúrák, lombikok stb. vannak kiállítva.
A harmadik, nagyobb méretű teremben a félszilárd (kenőcsök, kúpok, hüvelykúpok) készítésénél használt patikai edények, patendulák, mozsarak, kúpprések, kúpöntő formák tekinthetők meg, majd a szilárd gyógyszerformák (porok, pilulák, ostyák, kapszulák) készítésénél alkalmazott patikai eszközök, műszerek foglalnak helyet. Az itt látható táraasztalon és polcos szekrényeken értékes, színes állványedények vannak kiállítva, amelyek többsége ma már nem használatos hatóanyagokat tartalmaztak egykor.
A folyosón könyvespolc, könyves szekrények vannak, értékes könyvekkel, mint például az első négy Magyar Gyógyszerkönyv, mindegyik első kiadásban, több régi (19. és 20. századból származó) recept gyűjtemény, a VI., VII., VIII. Román Gyógyszerkönyv és mások.
A 2021-ben alakult gyűjtemény összességében több mint 1500 tárgyat tartalmaz. A gyűjtemény fényképei megtekinthetők a https://www.gyogyszeresztortenet.hu/muzeum/patikamuzeumok/ menüpont „Segesvári patika gyűjtemény” pontjában
Az E-könyv menüpont tetején, piros háttérben található egy link, amelyen keresztül megtekinthető a honlapról letölthető E-könyvek tematikus csoportosítása. (Jelenleg 184 E-könyv található az E-könyv menüpontban).
Gyógyszertári Vállalat – Fővárosi Tanács Gyógyszertári Központja 1950 – 1957 – 1990
Fotómelléklet a fővárosi gyógyszertárakról és az FTGYK irodaépületéről 1990-ig
Pusztuló örökség, múló emlékek, maradó értékek nyomában
Szél László; Budapest, 2021
Harminc év krónikája, a gyógyszerészi szociális mozgalmak története, 1906-1936
Bányai Károly; Budapest, 1941
A gyógyszerészet megjelenése és fejlődése Zala megyében 1711-1847
Blázy Árpád; Zalaegerszeg, 1974
A kórház, a szakorvosi rendelőintézet és a gyógyszertárak története Dorogon, 1922-2012
Zsembery Dezső; Dorog, 2012
Szolnok megyei Gyógyszertár Vállalat, Szocialista Egészségügyi Mozgalom, 1955
Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára 408; Budapest, 1991
A magyar gazdaság szovjetizálása a gyógyszerészet területén is jelentős változásokat hozott. A termelés volumenének központi meghatározása által a gyógyszeripar és -kereskedelem bekapcsolása a tervgazdaságba viszonylag magától értetődő volt. Nagyobb kihívást jelentett azonban ugyanez a feladat a hagyományos patikai munka, a gyógyszerek manuális előállítása, vagyis a magisztrális gyógyszerkészítés esetén. Ehhez olyan munkafeltételeket kellett teremteni, melyek biztosítják a gyógyszerészek munkájának mérhetőségét, ezáltal a normakijelölést. Mindezt fokozott specializációval, a munkafolyamatok feldarabolásával és az iparszerű gyógyszer-előállítás feltételeinek kialakításával kívánták elérni. Ezt a célt szolgálta a szovjet típusú mintagyógyszertárak létrehozása országszerte. A kézműves gyógyszerkészítés háttérbe szorítását és a tayloriánus munkaszervezés előtérbe kerülését az egyéni autonóm munkavégzés korlátozásaként is értelmezhetjük. A teljes cikk letölthető a cikktárból vagy ITT.
