Szima Viktória: Az augusztusi „varasbéka” és a pestisamulettek
A pestis évszázadokon át Európa egyik legrettegettebb betegsége volt, miközben valódi okát és terjedésének módját sokáig nem ismerték. A kora újkori védekezésben ezért az orvosi tapasztalatok, a népi gyógyászat, a vallásos hit és a mágikus elképzelések sajátos módon kapcsolódtak össze.
Szima Viktória, a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Vármegyei Levéltárának munkatársa tanulmányában a pestis ellen alkalmazott különleges szereket és amuletteket mutatja be. A nemesfémből készült védőérmék és pestiskeresztek mellett olyan eszközök is használatban voltak, amelyek arzént, drágaköveket, gyógynövényeket vagy akár szárított varangyot tartalmaztak. Külön figyelmet kap a zenexton, a Paracelsus nevéhez kapcsolódó pestisamulett, valamint a magyar orvosi irodalomban is felbukkanó „varasbéka” alkalmazása. A tanulmány érzékletesen világít rá arra, miként próbáltak a kor emberei kézzelfogható védelmet találni egy kiszámíthatatlan és pusztító járvánnyal szemben.
A tanulmány letölthető a Cikktár menüpontban vagy ITT
Dr. Kapronczay Katalin 1948-ban született Budapesten. Egész szakmai életét a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtárnak szentelte: 1974 szeptemberében könyvtárosként kezdte meg munkáját az intézményben, amely első és egyetlen munkahelye maradt. Hosszú évtizedeken át főkönyvtárosként, majd a könyvtári főosztály osztályvezetőjeként dolgozott egészen nyugdíjba vonulásáig.
Nyugdíjasként sem szakadt el szeretett könyvtárától, napi rendszerességgel visszajárt dolgozni, és szinte élete végéig aktívan részt vett az intézmény szakmai munkájában. A könyvtár, valamint az orvostörténeti kutatás jelentette számára hivatását, életének legfőbb célját és értelmét.
Könyvtári felsőfokú tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte, ahol később tudományos fokozatait is megszerezte. Az 1990-es évek közepén egyetemi doktori címet szerzett, majd 2006-ban PhD-disszertációját summa cum laude minősítéssel védte meg.
Tudományos kutatásainak középpontjában a 18–19. századi magyar orvoslás története, annak könyv-, sajtó- és művelődéstörténeti összefüggései álltak. Jelentős eredményeket ért el az orvos- és természettudományi társaságok történetének kutatásában, valamint a magyar könyvkultúra korai emlékeinek feltárásában. Munkássága kiterjedt a könyvkiadás, a nyomdatörténet és a könyvművészet történetének vizsgálatára is.
Aktív szerepet vállalt a hazai tudományos közéletben. Szavazati jogú tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottsága Orvostörténeti Munkabizottságának. A Magyar Orvostörténelmi Társaságban hosszú éveken át végzett meghatározó munkát, majd bátyja, Prof. Dr. Kapronczay Károly 2023-ban bekövetkezett halálát követően a Társaság főtitkári tisztségét töltötte be.. Fáradhatatlan szervezőmunkájával, elkötelezettségével és személyes jelenlétével a Társaság egyik meghatározó alakjává, valódi lelkévé vált.
Aktív, sok-sok segítséget nyújtó tagként segítette a Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság tevékenységét is.
Évtizedeken keresztül tagja volt a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár tudományos folyóirata, az Orvostörténeti Közlemények szerkesztőbizottságának, 2023-tól pedig a folyóirat főszerkesztőjeként irányította annak szakmai munkáját.
Kiemelkedő tudományos és könyvtárosi tevékenységét számos rangos szakmai kitüntetéssel ismerték el. Munkásságáért 1995-ben Markusovszky-díjat, 2000-ben Zsámboki János-emlékérmet, 2006-ban pedig Weszprémi István-díjat vehetett át.
Dr. Kapronczay Katalin személyében a magyar orvostörténet-tudomány, a könyvtárügy és a tudományos közélet egy kivételes tudású, rendkívüli munkabírású és mély hivatástudattal rendelkező személyiséget veszített el.
Ez a gazdagon illusztrált, 525 archív és mai fényképet tartalmazó kiadvány a budapesti közforgalmú gyógyszertárak történetének egy kevéssé feldolgozott korszakát mutatja be. A kötet végigköveti, hogyan alakult át a fővárosi gyógyszertári hálózat az államosítást követő 43 év során: a gyógyszertárak megszüntetésétől és áthelyezésétől kezdve az új lakótelepi patikák építésén, a rekonstrukciókon és műemléki helyreállításokon át egészen a rendszerváltásig. A szerző nemcsak a fejlesztések történetét ismerteti, hanem betekintést nyújt az akkori egészségügyi és várostervezési döntések hátterébe, valamint számos, eddig kevéssé ismert gyógyszerésztörténeti érdekességet is bemutat. A kötet egyedülálló képi dokumentációval őrzi meg Budapest gyógyszertári örökségének emlékeit, és fontos forrás mind a gyógyszerésztörténet, mind a főváros építészeti és egészségügyi múltja iránt érdeklődők számára. A témájához kapcsolódó videó összeállítás honlapunk audiovizuális rovatában megnézhető. A fenti kötet letölthető az E-könyv enüpontban, illetve ITT.
A Győr-Sopron megyei tanács gyógyszertári központja 25 éve (1950–1975)
Szerkesztették: Józsa Alajos és Nikolics Károly (Győr, 1975) Ez a jubileumi kiadvány a Győr-Sopron megyei gyógyszertári központ negyedszázados működését tekinti át. Az 1975-ben megjelent, gazdagon illusztrált munka nem csupán száraz adatsorokat kínál: keresztmetszetet ad a gyógyszerellátás fejlődéséről, bepillantást nyújt a szakmai előrelépésbe, valamint a dolgozók mindennapi és társadalmi tevékenységébe.
Kiemelt figyelmet kapnak a megye gyógyszerészettörténeti emlékei: bemutatja az ország első patikamúzeumát (Sopron, 1968) és a műemlék jellegű győri Széchenyi Patikát (1971). A kötet részletesen ismerteti a gyógyszertárhálózat fejlődését az 1950-es államosítástól kezdve – az átvett 55 patika sorsát, áthelyezéseit, felújításait és a korszerű új létesítményeket.
A szerkesztők tudományos igénnyel, ugyanakkor olvasmányos formában számolnak be a központ gazdálkodásáról, a szakfelügyeleti és laboratóriumi munkáról, a galenusi laboratórium termeléséről. Külön fejezet foglalkozik a tudományos és társadalmi tevékenységgel: a gyógyszerész szakcsoport munkájával, nagyrendezvényekkel, továbbképzésekkel, nemzetközi kapcsolatokkal. A kiadvány tiszteleg az alapítók előtt, miközben a fiatalabb generáció számára is tanulságul szolgálhat.
A kötet letölthető ITT, vagy az E-Könyv menüpontban.
Szabó László Gyula: Botanikus kerti elmélkedés – a néprajzi növénytan
Ez az írás a magyar néprajzi növénytan (etnobotanika) gazdag hagyományait és kiemelkedő hazai kutatóinak munkásságát mutatja be. A tanulmány feltárja, miként kapcsolódik össze a növényismeret, a népi gyógyászat, a hagyományos gazdálkodás és a kulturális örökség, valamint bemutatja azokat a tudósokat, gyógyszerészeket, orvosokat és néprajzkutatókat, akik hozzájárultak e tudományterület fejlődéséhez. A kötet nemcsak tudománytörténeti áttekintés, hanem egyben tisztelgés azok előtt, akik a Kárpát-medence népi növényismeretének megőrzésén és kutatásán dolgoztak.
Ez a munka a növények és az ember kapcsolatának történetét, a hagyományos tudás értékét és a magyar népi kultúra sokszínűségét állítja a középpontba.
Letölthető ITT, vagy a Cikktárban a Híres gyógyszerészek menüpontban.
A Magyar Királyné Vize (Aqua reginae Hungariae, Queen’s of Hungary’s Water, Hungary Water, Eau de la reine de Hongrie) elnevezés nem ismeretlen a parfümök kedvelői számára. A szer a középkori és kora újkori Európa egyik leghíresebb panaceája, avagy csodaszere volt: használták illatszerként, kozmetikumként és orvosságként (eredetileg köszvényre).
A Szerző ennek a középkori eredetű szernek a történetét ismerteti szakszerű és olvasmányos formában.
Veress László: Materia Medica Nuper Obsoleta – A közelmúltban elavult gyógyászati anyagok Megtiszteltetés, hogy a Szerző, kiválóü erdélyi gyógyszerésztörténész Kollégánk legújabb kötetet megjelent honlapunkon.
Az elmúlt évek, évtizedek, évszázadok során számos gyógyszer, gyógyszerhatású anyag forgalmazását függesztették fel, vagy visszavonását rendelték el a gyógyszerhatóságok országos, uniós, vagy világszinten; használatuk ideiglenesen vagy véglegesen háttérbe szorult.
A Szerző Segesváron létrehozott gyógyszertári gyűjteményében számos olyan gyógyszeres folyadék – és szilárd – hatóanyagtároló edény van, amelyek egykori tartalmát szüleink, nagyszüleink idején a korabeli orvosok és gyógyszerészek alkalmazták a gyógyászatban, azokkal igyekeztek segíteni embertársainkon. Természetesen a betegek érdekei a legfontosabbak; ahogyan azt a régiek mondták: „nil norere” – nem ártani.
A kötetben felsorolt gyógyszereket ma már nem alkalmazzák, de a maguk idején komoly segítségezt jelentettek a gyógyításban és ezek némelyikére ma még sokan emlékeznek azok közül, akiknek elősegítették kezelésük sikerét.
A kötet letölthető ITT, az vagy E-könyv menüpontban
Szabó László Gyula: Szeretetcsomag és Macskaköröm – cicákról, növényekről, példaképekről, barátokról (válogatott írások, másodközlések); magánkiadás, Pécs, 2026.
A Szerző pályája kissé rendhagyó, hiszen gyógyszerészi oklevéllel inkább biológusként szolgált az agrárkutatásban, ezáltal sokféle szakemberrel ismerkedett meg. Jelen kötetében olyan ügyekről és személyekről írt tudománytörténeti jelentőséggel, amelyek és akik a jövőt is szolgálják. Becsületes, kivételesen elhivatott és hiteles emberek hivatásáról és meghatározó ügyekről, eseményekről, közérdekű témákról olvashat az érdeklődő. Jelképnek a macskákat választotta, akik elvárják, de sokszorosan visszaadják a szeretetet. Kedves, sokszor körömmel is kifejezett ragaszkodásukkal hozzánk tartoznak, róluk is szó esik növénynevek kapcsán.
A kötet letölthető ITT, illetve az E-könyv menüpontban.
A Szerző ebben a rendkívül értékes, máshol nem publikált adatokat, visszaemlékezéseket tartalmazó írásában bemutatja a soproni gyógyszertári asszisztensképző iskola történetét. Gyakorló gyógyszerészi, gyógyszertárvezetői munkája során sokat hallott az iskoláról. Vezetőként meg is tapasztalta, hogy az 1970-2007 között ott képzett asszisztensek és szakasszisztensek milyen minőségi oktatásban részesültek és ezáltal kiváló szakemberek lettek. Azonban eljött az az idő is, amikor állandó kihívást jelentett számára a munkaerőhiány, a képzett asszisztensek, szakasszisztensek hiánya, ezért felmerült Benne a kérdés: milyen volt az a legendás soproni iskola?
