Szmodits László: Budapest IV. és V. kerületének gyógyszerésztörténete

Megjelent honlapunkon Szmodits László Budapest gyógyszerésztörténetét feldolgozó tanulmánysorozatának hatodik és hetedik részeként a IV. és V. kerület gyógyszerésztörténetét bemutató írás. A Cikktárban elérhető már az I., a II., a III, a IX. és a XIV. kerületet feldolgozó fejezet is.

A két új tanulmány letölthető a Cikktárból, illetve az alábbiak szerint:

  • Budapest, IV. kerület: ITT
  • Budapest, V. kerület: ITT

Egy kis félelmeteskedés, avagy a múlt nyitott könyv

81 évvel ezelőtt Szabolcs József bement 1937 (talán, ha jól olvasom) október 29-én a Széna téri patikába Budán két recepttel. A kérdés ezek után: vajon ki volt ez a Szabolcs József? Előrebocsátom: egyszerű budapesti lakos volt, nem volt híres és több ember is élt Vele egyidőben ezzel a névvel. A vényről látható, hogy a Magyar Királyi Posta Betegségi Biztosító Intézeténél volt biztosítása. Nos, Szabolcs József néven valóban dolgozott 1937-ben a Budapest II, Fő utca 6. szám alatti postahivatalban egy postasegédellenőr. Már meg is van, miért szerepel a vényen a „Hivatala” pontnál a „Budapest 2”. Továbbmenőleg, nem annyira messze, a szintén budai Mátray u. 15/2 III. 7. cím alatt lakott. Egy gyászjelentés 1955-ben akár az Övé is lehet. Az elhunyt 1896-ben született. Látható, hogy volt egy fia, dr. Szabolcs Árpád, és egy leánya, özv. Kriza Lászlóné. Vélhetően annak a Kriza Lászlónak az özvegye, aki 1944-ben halt meg meg házasságuk 3. hónapjában, 24 évesen. Rá még visszatérünk. Mármost, egy özv. Szabolcs Józsefné nevű Hölgy (született Zimmermann Anna) 1972 január 19-én hunyt el, akinek egy fia volt, az előbb említett dr. Szabolcs Árpád, és egy leánya, Zsarnóczay Ernőné. Ez utóbbi vélhetően azonos özv. Kriza Lászlónéval, csak időközben újra férjhez ment. Leánykori neve testvére gyászjelentésén szerepel: Szabolcs Magnolna. Dr. Szabolcs Árpád és felesége még 1984-ben is a Mátray utca 3-ban laktak. Vagyis, Szabolcs József és Zimmermann Anna a postánál dolgoztak, vélhetően ott ismerték meg egymást; Anna 1892-ben született (az 1945-ös választási névjegyzékből lehet tudni, hogy Teptafőn, míg férje Budapesten), azaz kb. 3 évvel idősebb volt Józsefnél. Két gyermekük volt, Árpád és Magdolna. Árpádból, aki 1920-ban született jogász lett, tehát szülei gondoskodtak a taníttatásáról. Születési évéből adódóan Anna és József. Ja, és az 1945-ös választási névjegyzékből még azt is tudjuk, hogy eredetileg nem Szabolcs volt a családfő, József vezetékneve, hanem Szlaban. Átszámozták a Mátray utcát, ezért laktak az 5-7 szám alatt, amely mellett áll közvetlenül mai is az a 3-as szám, ahol később a fiuk élt. (A vény Révész Miklós tulajdona)

A húsvéti nyúl eredete

A húsvéti nyúl (német eredetiben Osterhase) elsőként az orvosi szakirodalomban jelent meg 1682-ban, vagyis immár minimum 336 éves. Történt ugyanis, hogy egy Georg Franck von Franckenau (1943-1704; lásd a képen) nevű német orvos és természettudós szerkesztésében megjelent az évben a Satyriae Medicae című orvosi tanulmánykötet, és ebben az egyik, a „De ovis paschalibus” ( =a Húsvéti tojásról) említi Elzász, Rajna-Pfalz és Westfalia tartományban a parasztoknak azt a húsvéti hagyományát, hogy színes tojásokat rejtenek el és a gyerekeknek az mondták, menjenek és keressék meg ezeket nyúltojásokat. Ezt a traktátust egyébként nem Franck, hanem egy Johannes Richier nevű fiatal orvos írta, akinek az édesapja egy Frankfurtban élő francia református egyházfi volt. Hogy miért éppen a nyulat nézték ki a német parasztok erre a feladatra, arról Richier nem tesz említést. Állítólag a nyúl is a termékenység szimbóluma volt, csakúgy, mint a tojás, és talán a nyúlbogyó is ihletadó volt.

 

Egy kenőcs, ami fejfájás ellen indult és hajnövesztő lett belőle

Nemzetközi szuperbrand, a valaha volt legismertebb magyar kozmetikum. „Én Csillag Anna 185 centiméter hosszú óriási Loreley hajamat az általam feltalált kenőcs 14 havi használata után kaptam.” Ilyen és hasonló, kissé furcsa nőt ábrázoló hirdetések futottak kb. három évtizeden át, 1885-től az 1920-as évek közepéig az Osztrák-Magyar Monarchiában és Európa számtalan újságjában. Vélhetően nem túlzás azt állítani, hogy a „Csillag Anna” a legtöbbször kinyomtatott magyar női név, bár igaz, reklámok formájában. 1927-ben azután vállalkozása csődjéről jelentek meg hírek; a rövid bubifrizura lett a divat. Többen kétségbe vonták létezését, mivel nem találtak megbízható forrást Róla. A cége dezinformációkat terjesztett származásáról, életéről. Valójában Zalaegerszegen született zsidó családba 1852-ben Altstädter Anna néven. Csillag a férje, Csillag Soma után lett. Magát a kenőcsöt a dajkája adta neki, mert gyakran fájt a feje. Használata során vette észre, hogy hajnövekedése felgyorsult. Életét Ő maga meséli el egy elfeledett interjúban, 1924-ben, idősen, elszegényedve, magányosan. Még 1937-ben is próbálkozott az üzlettel, de ez az egykor hatalmas márkanév már csak szánalmas apróhirdetésként volt képes megjelenni (lásd mellékelve). 1940 január 5-én hunyt el. A Vele készült nagyinterjú letölthető ITT.

  

Ötven éves a patikai aszeptikus gyógyszerkészítés

Ezt az 1967-ben megjelent és 1968 júniusában hatályba lépett VI. Magyar Gyógyszerkönyv írta elő, de az anyagi és a szakmai feltételek megteremtése komoly erőfeszítéseket kívánt. Ebben oroszlánrésze volt Budapesten Váradi Józsefnek (1928-2007; a szemből készült arckép), a Fővárosi Tanács Gyógyszertári Központ akkori főgyógyszerészének, aki 1974-ben így emlékezett vissza: “Eddigi legkeményebb és legérdekesebb feladatom volt az aszeptikus gyógyszerkészítés feltételeinek megteremtése.” Ebben a komplex munkában részt vettek az egyetemek, az OGYI, a Gyógyszertári Központok vezetői és szakemberei, de Mohr Tamás nevét (1924-2013; oldalsó arckép) is ki kell emelni, aki akkor még gyógyszertárvezetőként dolgozott és rendkívül sokat tett az elméleti és gyakorlati alapok kidolgozásáért (a doktori disszertációját is ebből a témából védte meg 1968-ban). Megjelent egy manuális, sőt, még egy film is készült a manipulátorban történő gyógyszerkészítésről.

 

Egy farmakológiai rejtély nyomában: Fördős Lajos (1893-1948) „inzulinpótló cseppje”

Legújabb cikkünk 1942-be vezeti vissza az olvasót, Fördős Lajos kecskeméti gyógyszerész vércukorszint-csökkentő cseppjéhez.

Fördős Lajosra érdemes lenne példaképként hivatkozni az étrendkiegészítők mai kavalkádját tekintve, mint az etikus, a tudományos érték bizonyítását abszolút a pénzcsinálás elé helyező gyógyszerészre.

A cikk letölthető a Cikktár menüpontban, illetve ITT