Megjelent honlapunkon Szmodits László Budapest gyógyszerésztörténetét feldolgozó tanulmánysorozatának nyolcadik részeként a VI. kerület gyógyszerésztörténetét bemutató írás. A Cikktárban elérhető már az I., a II., a III, a IV., az V, a IX. és a XIV. kerületet feldolgozó fejezet is.
Az új tanulmány letölthető a Cikktárból, illetve ITT
A Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság kezdeményezésére és szervezésében 2018 elején felmértük a kézzel írott orvosi vények olvashatóságát hazai közforgalmú gyógyszertárak munkatársainak körében. Ez az első ilyen hazai vizsgálat, amelynek célja a kézzel írott orvosi vények olvashatósági problémáiból származó egészségügyi kockázat felmérése volt. A fejlődés a kézzel írott vények fokozatos eltűnése felé mutat. Ez a vizsgálat azonban némi fényt vet arra is, hogy a jelenkor mellett a múltban milyen kockázatot jelenthetett a kézírásos vények nehéz olvashatósága, és milyen kulcsfontosságú szerepet töltöttek be a gyógyszerészek annak érdekében is, hogy gyógyszertévesztés csak kivételes esetekben történjen.
A cikk letölthető a cikktárból, illetve ITT
A cikk 1. Melléklete letölthető a cikktárból, illetve ITT
A cikk 2. Melléklete letölthető a cikktárból, illetve ITT
Dobson Szabolcs „Kirándulás a Plutóig meg vissza, felszínközeli felvételekkel” című új cikkében bemutatja a Pluto Magyarországi Tablettagyár történetét, bukásának vélhető körülményeit, továbbá a gyógyszerészi identitás és a gyógyszeripar kezdeteinek kapcsolatát.
A cikk letölthető a Cikktárből vagy ITT
Egészen pontosan 1927-ben, a budapesti, ma is működő sashalmi Sas patikában (l. a gyógyszertár jelenlegi kinézetét a fotón). Kitalálója egy Kuzmányi Gyula nevű kollégánk (1874-1945?), itt a sztori, Ő maga meséli el a mellékelt írásban, amely rákattintva kinagyítható.
Ha megnézzük az angolszász szak- és laikus irodalmat, akkor azt olvashatjuk, hogy ezt az anyagot egy Robert Augustus Chesebrough, (1837 –1933) nevű amerikai vegyész fedezte fel, nevezte el a német wasser (víz) és a görög elainon (olivaolaj) szavak kombinációjával, majd szabadalmaztatta 1872-ben (U.S. Patent 127,568).
Ez igaz is, csakhogy, a Chesebrough által vazelinnek nevezett anyagot elsőként mégsem Ő, hanem a magyar Rácz György vegyész fedezte fel 1865-ben, a német „August Korff” vegyipari cégnél, amin az egy régi német lexikon lábjegyzetében olvasható (Engler – Höfer: Das Erdölt, 1 Auflage, Band 1. Seite 395. Kiadó: S Hirzel, Leipzig, 1913): X: Vazelin. Általános adatok. A szilárd ásványi zsiradékok, amelyekhez nagy általánosságban a vazelin is sorolható, már a múlt évszázad hatvanas évei óta ismertek, amikor is a brémai August Korff cég már ilyet előállított és forgalmazott. Ott ezt elsőként egy magyar vegyész, névszerint Rácz György (Georg Rácz) állította elő (X. Das Vaselin. Allgemeines. Konsistente Mineralfette, zu denen man das Vaselin ganz allgemein zählen kann, sind schon seit etwa Mitte der sechziger Jahre des letzten Jahrhunderts bekannt, zu welcher Zeit die Firma August Korff in Bremen solches darstellte und in Umsatz brachte. Ein ungarischer Chemiker Namens Georg Rácz soll es dort zuerst bereitet haben.).
A probléma nyilván az volt, hogy nem szabadalmaztatták a terméket. Chesebrough egyébként elsősorban gyógyszerként promocionálta a vazelint, amely azóta is használatos ilyen célokra.
Rácz György neve teljesen feledésbe merült, pedig még az első gépzsír előállítása is a nevéhez köthető. Kalandos élete volt. Mellékelek egy visszaemlékezést, amelyet személyes ismerőse, Kraus Ármin tett közzé 1911-ben (egyébként Tőle származik a fenti német lexikon értesülése is).
Krausz Ármin visszaemlékezése Rácz Györgyre letölthető ITT
Chesebrough szabadalma a vezelinről (U.S. Patent 127,568) letölthető ITT
Egy Budán megtelepedett nemes család sarja volt János, a papírgyáros, akit minden patikus ismert a két Világháború között, mert nagyon sokszor adott fel hirdetéseket gyógyszerészi szaklapokban és a dobozain szerepelt a neve is, amint a mellékelt fotón, a Statisztika gyógyszertár dobozán is látható. Egy Ferdinánd nevű őse 1742-ben, mint osztrák kapitány vérzett el a linzi csatában, majd hasonnevű fia is katonáskodott és 1774-ben osztrák nemességet kapott. Címerüket mellékelem. Amúgy a család férfitagjainak polgári foglalkozása a molnár volt, de János inkább a papírformát hozta, 1897-ben igen szerény körülmények között egy papíráru üzletet nyitott és innen küzdötte fel magát kemény munkával komoly vállalkozóvá. Első gyermeke, az 1902-ben született János könyvtáros lett, míg ikerfiai, Viktor és Lajos 1902-ben születtek és 1920-ban léptek be édesapjuk cégébe, ami egyébként a Budapesti Ó utca 37 szám alatt működött. Tichler János 1945 február 23-án hunyt el Budapesten.
M A G Y A R O R V O S T Ö R T É N E L M I T Á R S A S Á G
SOCIETAS HUNGARICA HISTORIAE ARTIS MEDICINAE
Hungaria
MEGHÍVÓ
a Magyar Orvostörténelmi Társaság és
a Magyar Tudományos Akadémia Orvostörténeti Munkabizottsága
tudományos ülésére
Az ülés helye: a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár díszterme (1023 Bp., Török u. 12.)
Az ülés időpontja: 2018. április 19. (csütörtök) 15 óra
PROGRAM
Programunkra minden érdeklődőt tisztelettel várunk.
Az ülés idején a könyvtári olvasószolgálat szünetel.
dr. Kapronczay Károly dr. Réthelyi Miklós
főtitkár elnök
Megjelent honlapunkon Szmodits László Budapest gyógyszerésztörténetét feldolgozó tanulmánysorozatának hatodik és hetedik részeként a IV. és V. kerület gyógyszerésztörténetét bemutató írás. A Cikktárban elérhető már az I., a II., a III, a IX. és a XIV. kerületet feldolgozó fejezet is.
A két új tanulmány letölthető a Cikktárból, illetve az alábbiak szerint:
81 évvel ezelőtt Szabolcs József bement 1937 (talán, ha jól olvasom) október 29-én a Széna téri patikába Budán két recepttel. A kérdés ezek után: vajon ki volt ez a Szabolcs József? Előrebocsátom: egyszerű budapesti lakos volt, nem volt híres és több ember is élt Vele egyidőben ezzel a névvel. A vényről látható, hogy a Magyar Királyi Posta Betegségi Biztosító Intézeténél volt biztosítása. Nos, Szabolcs József néven valóban dolgozott 1937-ben a Budapest II, Fő utca 6. szám alatti postahivatalban egy postasegédellenőr. Már meg is van, miért szerepel a vényen a „Hivatala” pontnál a „Budapest 2”. Továbbmenőleg, nem annyira messze, a szintén budai Mátray u. 15/2 III. 7. cím alatt lakott. Egy gyászjelentés 1955-ben akár az Övé is lehet. Az elhunyt 1896-ben született. Látható, hogy volt egy fia, dr. Szabolcs Árpád, és egy leánya, özv. Kriza Lászlóné. Vélhetően annak a Kriza Lászlónak az özvegye, aki 1944-ben halt meg meg házasságuk 3. hónapjában, 24 évesen. Rá még visszatérünk. Mármost, egy özv. Szabolcs Józsefné nevű Hölgy (született Zimmermann Anna) 1972 január 19-én hunyt el, akinek egy fia volt, az előbb említett dr. Szabolcs Árpád, és egy leánya, Zsarnóczay Ernőné. Ez utóbbi vélhetően azonos özv. Kriza Lászlónéval, csak időközben újra férjhez ment. Leánykori neve testvére gyászjelentésén szerepel: Szabolcs Magnolna. Dr. Szabolcs Árpád és felesége még 1984-ben is a Mátray utca 3-ban laktak. Vagyis, Szabolcs József és Zimmermann Anna a postánál dolgoztak, vélhetően ott ismerték meg egymást; Anna 1892-ben született (az 1945-ös választási névjegyzékből lehet tudni, hogy Teptafőn, míg férje Budapesten), azaz kb. 3 évvel idősebb volt Józsefnél. Két gyermekük volt, Árpád és Magdolna. Árpádból, aki 1920-ban született jogász lett, tehát szülei gondoskodtak a taníttatásáról. Születési évéből adódóan Anna és József. Ja, és az 1945-ös választási névjegyzékből még azt is tudjuk, hogy eredetileg nem Szabolcs volt a családfő, József vezetékneve, hanem Szlaban. Átszámozták a Mátray utcát, ezért laktak az 5-7 szám alatt, amely mellett áll közvetlenül mai is az a 3-as szám, ahol később a fiuk élt. (A vény Révész Miklós tulajdona)
Megjelent honlapunkon Szmodits László Budapest gyógyszerésztörténetét feldolgozó tanulmánysorozatának ötödik részeként a III. kerület gyógyszerésztörténetét bemutató írás. A Cikktárban elérhető már az I., a II., a IX. és a XIV. kerületet feldolgozó fejezet is.
Az új tanulmány letölthető a Cikktárból, illetve ITT.
