Pintér Erika; Botz Lajos: Szolcsányi János – A pécsi farmakológiai iskola kiemelkedő egyénisége és az egyetemi gyógyszerészképzés szakalapítója (ISBN: 978-963-626-058-3. Pécs, 2023)
A könyvből megismerhetjük Szolcsányi János akadémikus gyógyszerkutatói-neurobiológiai munkásságát, gazdag életútját. Szemlélete, széleskörű tudása, zseniális meglátásai kincset jelentenek utódainak, tanítványainak. Ő alapította meg a pécsi egyetemi gyógyszerészképzést is. Kiemelkedő kutatói, iskolateremtői munkásságának méltatását a jelenlegi vezető oktatók rövid emlékezése indítja, majd megismerhetjük a kapszaicinnel kapcsolatos farmakológiai kutatások legizgalmasabb eredményeit. A dokumentumként szereplő másodközlések szerzői szellemi követői, tanítványai, tisztelői. A paprika hatóanyaga, a kapszaicin világra szóló karriert indított el, aminek bizonyítéka a 2022. évi Nobel-díj is. Ennek aktív részese a Szolcsányi János vezette pécsi kutatócsoport. A könyvet Egyetemünk Pécsre kerülésének 100 éves évfordulójára ajánlják a szerzők.
Réthelyi József:A gyógyszerészet jogszabályainak kompendiuma; Budapest, 1926
A Szerző előszavából: „Munkám nem törvény gyújtemény, hanem kizárólagosan a tanítás, illetőleg tanulás céljait kívánja szolgálni, ami eleve kizárja azt, hogy a gyógyszerészetre vonatkozó törvényeket és rendeleteket teljes szövegükben és időbeli sorrendben, avagy más, a gyakorlati életben kívánatos elrendezéssel tárgyalja. Kitűzött célom nem az volt, hogy a gyógyszerészetre vonatkozó, a vagy azt érintő törvényeknek és rendeleteknek sokszor rendszertelenül következő szakaszait egymásra halmozzam, hanem inkább az, hogy ezt a meglehetősen száraz s tanulásra kevésbbé alkalmas anyagot úgy csoportosítsam, hogy lehetőleg összefüggő egészet alkosson és éppen ezen összefüggés révén a megértésre, a törvény szellepiének megismerésére alkalmassá legyen. Az anyag csoportosítását, elrendezését természetesen nem ötletszerűen végeztem, hanem ragaszkodtam ahhoz a vezérfonálhoz, amely előadásaimat irányítja, amely tehát pedagógiai elvek szerint és tapasztalati alapokon alakult ki.” A kötet letölthető az E-könyv menüpontban, vagy ITT
Életének 83. évében, március 1-jén elhunyt Prof. Dr. Kapronczay Károly történész, orvostörténész, levéltáros, múzeum- és könyvtárigazgató, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora.
Kapronczay Károly Budapesten született. A Toldy Ferenc Gimnáziumban tett érettségi vizsgát 1959-ben, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett történelem–könyvtár szakos diplomát 1968-ban. 1969-től dolgozott a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és Könyvtárban, amelynek 1985-től főigazgató-helyettese, 2000-től főigazgatója, 2008-tól pedig címzetes főigazgatója volt, ezzel egyidőben kinevezték a Semmelweis Egyetem címzetes egyetemi tanárává is.
Tudományos munkája során szakértőjévé vált többek között a 18–20. századi magyar orvos- és patikusegyéniségek életrajzának, a magyarországi közegészségügy történetének, a Semmelweis család történetének, valamint az első világháború orvostörténetének. Kutatta emellett a magyar-lengyel kapcsolatok múltját is: 1988-tól a Magyar Tudományos Akadémia Magyar–Lengyel Történészbizottságának tagja és titkára volt, tevékenységét a Lengyel Köztársaság 1999-ben a Lengyel Érdemrend lovagkeresztjével ismerte el. 1992-ben a Magyar Orvostörténelmi Társaság Weszprémi István Emlékérmével tüntették ki. 2014-ben elnyerte a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét.
1990 és 1994 között a Belügyminisztériumban dolgozott miniszteri főtanácsadóként, 1999-től a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány kuratóriumának tagja, utóbb elnöke. Haláláig ellátta a Magyar Orvostörténelmi Társaság főtitkári és a Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság alelnöki feladatait, egyúttal főszerkesztője volt a társaság folyóiratának, az Orvostörténeti Közleményeknek. Magyar-lengyel orvosi kapcsolatok 1945-ig című akadémiai doktori disszertációjáért 2011-ben megkapta a Magyar Tudományos Akadémia doktori címét.
Négyszáznál is több tudományos és ismeretterjesztő munka elkészülésében vállalt szerepet önálló szerzőként vagy közreműködőként, kivette részét az egyetemi orvosképzésből is, továbbá mindezek mellett hosszú ideig szerkesztette a Valóság folyóiratot. Színes egyénisége, józansága és minden helyzetben felcsillanó humora határozta meg karakterét. Halálával a magyar orvostörténetírás egyik meghatározó alakja távozott.
Kapronczay Károlyt a Magyar Nemzeti Múzeum – Semmelweis Orvostörténeti Múzeuma, Könyvtára és Adattára, a Magyar Orvostörténelmi Társaság, a Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság és a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány saját halottjának tekinti.
Articuli pharmacopolarum Tyrnaviensium (a nagyszombati gyógyszerészek artikulusai)1748 – magyar nyelvű fordítás és az eredeti latin nyelvű szöveg
Az elmúlt évtizedek magyar gyógyszerészettel kapcsolatos talán legjelentősebb ősdokumentuma bukkant fel 2022-ben: az „Articuli Pharmacopolarum Tyrnaviensium” (Trnava avagy Nagyszombat, ma nyugat-szlovákiai, korábban a Magyar Királysághoz tartozó város gyógyszerészi szabályzata). Az Articuli Pharmacopolarum Tyrnaviensium latin nyelven jelent meg és Mária Terézia, a Habsburg Birodalom császárnője, a Magyar Királyság királynője 1748-ban írta alá. Magyarországon ez volt az első, helyi gyógyszerész közösség számára kiadott szabályzat, amely egyúttal rendkívül konkrét, plasztikus, életszerű képet fest Nagyszombat gyógyszerészeti életéről, a kor terápiás gyakorlatáról és elveiről. Ennek a szabályzatnak van egy nyomtatott változata 1852-ből, amelyet Linzbauer Ferenc adott ki eredeti latin változatban. Ebből Schwarz Ignác jelentetett meg magyar fordítást 1894-ben. Ez azonban hiányos; az eredeti szöveg körülbelül egyharmadát nem fordította le. Itt közöljük első alkalommal az „Articuli Pharmacopolarum Tyrnaviensium” teljes magyar fordítását. Ezt az új magyar fordítást dr. Tuza Csilla és dr. Kincses Katalin készítette el. A közlemény letölthető Cikktár menüpontunkban vagy ITT.
Már csak múlt időben beszélhetünk a Budapesten, a József körúton álló egykori Apostol gyógyszertárról, mely 128 év után, 2021-ben végleg bezárt. A gyógyszertár hőskorának és a benne dolgozó gyógyszerészek történetének elmesélése egyfajta mementó, tisztelgés is az intézmény előtt is, A Szerző rendkívüli részletességgel, irattári dokumentumok alapján tárja fel a tárgyalt időszak történéseit és azok mozgatórugóit.
Karlovszky Geyza (szerk.): Gyógyszerek magyar tudományos, népies és táj-elnevezései latin jelentésükkel együtt. gyakorlati kézikönyv gyógyszerészek használatára. A „Gyógyszerészi Közlöny“ kiadása. Schlesinger Jakab és Társa Könyvnyomdája.Budapest, 1887
A kötet letölthető ITT, vagy az E-könyv menüpontban
Dr. Vondrasek József: A nemhivatalos gyógyszerek és alkalmazásuk ismertetése, különös tekintettel a gyógyszersynthesisre. Budapest,1916
Elérhető az E-könyv menüpontban vagy letölthető ITT.
Dr. Sziliné Dr. Decsi Márta: Gyógyszerészet Somogy megyében. Kaposvár, 1990
(A kötet az 1988-as „A gyógyszerészet megjelenése és fejlődése Somogy megyében 1760-1950-ig” doktori disszertáció (lásd Doktori értekezések és szakdolgozatok menüpont) könyv alakban történt kiadása
Elérhető az E-könyv menüpontban vagy letölthető ITT.
Szomorúan adunk hírt arról, hogy Dr. Dörnyei Sándor bibliográfus és orvostörténész, az Országos Széchényi Könyvtár bibliothecarius emeritusa, kedves kollégánk 2022. június 15-én, életének 96. évében elhunyt. Dörnyei Sándor 1926. november 4-én Szarvason született. A helyi gimnáziumban érettségizett. 1944-től Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetem görög–latin–magyar szakon végezte tanulmányait. Az Eötvös Kollégium diákja volt. 1948-ban bölcsészdoktori, majd a következő évben középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1949–1950-ben ösztöndíjasként az Országos Széchényi Könyvtár hazai, 19. századi sajtóbibliográfia munkálataiban vett részt. 1950. október 6. és 1952. július 31. között az Országos Könyvtári Központban dolgozott, melynek feladata volt az egyházak megmaradt könyvtáraiban őrzött és az „értékes” kategóriába (kódexek, ősnyomtatványok stb.) tartozó kötetek számbavétele és a köztulajdonba vett könyvtárak állományának biztosítása. Az Országos Könyvtári Központ 1952-ben történt átszervezése után került ismét az Országos Széchényi Könyvtárba, ahol néhány évnyi gyarapítási munka után egy évtizedig(1955–1965) az újrainduló Magyar Könyvszemle technikai szerkesztője volt. Könyvtárunk 1956. október 30-án megalakult Ideiglenes Nemzeti Bizottsága egyik tagjaként a november 4-i szovjet orvtámadás idején Dörnyei Sándor és Fazekas László ’tartotta a frontot’. Tevékenységéért 2018-ban Füzéki István-emlékérmet kapott. 1957 áprilisában azonban szerepvállalása következtében többekkel együtt elbocsátották. 1958-tól az Orvostudományi Dokumentációs Központ (később Országos Orvostudományi Könyvtár) munkatársaként kurrens magyar orvosi bibliográfiát és orvostudományi szakbibliográfiákat szerkesztett. 1965 októberében az Országos Gyógyszerészeti Intézetbe került, ahol nyugdíjazásáig, 1986-ig dolgozott gyógyszerészeti szaklapok szerkesztőjeként. 1986-tól kezdődően – Borsa Gedeon, az egykori Könyvtári Központos kolléga, családi jóbarát hívására – ismét folyamatosan részt vett az Országos Széchényi Könyvtár munkájában. A Régi Magyarországi Nyomtatványok Szerkesztőségének nyugdíjas tagjaként elsősorban az 1801 előtti retrospektív bibliográfia összeállításában tevékenykedett. Gazdag bibliográfusi és könyvtörténészi tevékenységéért 2006. augusztus 20-án Széchényi Ferenc-díjjal tüntették ki. 2015. január 1-től pedig az Országos Széchényi Könyvtár bibliothecarius emeritusa lett. Különösen jelentős és szélesebb körben is ismert orvos- és gyógyszerészettörténeti munkássága. Legfontosabbak talán alapvető kéziratos és nyomtatásban megjelent bibliográfiái. Szinte felbecsülhetetlenül hasznos munkáival megteremtette ezen szakterületek alapbibliográfiáit, amelyek a további kutatások számára is kiinduló pontul szolgálhatnak. Emellett több évtizeden át publikált a szakma hazai fórumaiban, az Orvostörténeti Közleményekben és az Orvosi Hetilap Horus rovatában. 2016-ban a Hetilap Markusovszky-díjjal jutalmazta a 2015-ös évfolyamban közölt legjobb orvostörténeti munkáért.
A kezdetektől részt vett a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár állományának gazdagításában, a Magyar Orvostörténelmi Társaság, illetve a Magyar Gyógyszerészettörténeti Társaság alapítói közé tartozott. Munkásságáért a Magyar Orvostörténelmi Társaság 2001-ben Weszprémi-emlékéremmel és díjjal tüntette ki, 2016-ban pedig tiszteleti tagjai közé választotta. A Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság 2005-ben Szigetváry Ferenc-emlékérmet adományozott neki. Dörnyei Sándor 90 éves koráig aktív kutatója volt az Országos Széchényi Könyvtárnak, 2015-ig jelentek meg publikációi. Tudományos kiválósága mellett kedvessége, humora, szakmai, emberi segítőkészsége sokakban mély nyomot hagyott. Hozzá mindig bátran lehetett, és érdemes is volt kérdéssel, kéréssel fordulni. Nem sajnálta az időt, energiát, hogy – jellemzően fiatalabb – kutatótársaival megbeszélje ezeket, megossza velük jobbító ötleteit, tapasztalatait. A legkülönbözőbb tudományterületekkel kapcsolatban is szinte mindig tudott ajánlani olyan irodalmat, amely rendre közelebb vitt a probléma megoldásához. Diszkrét, szerény, derűs lénye, élvezetesen elmesélt számtalan érdekes régi története, könyvtári anekdotái, egy-egy történelmi korszakot, élethelyzetet hajszálpontosan leíró, tanulságos viccei nagyon hiányozni fognak. Humorát, szellemi frissességét betegágyán sem vesztette el. Emlékét megőrizzük! Forrás: www.oszk.hu/hirek/memoriam-dr-dornyei-sandor-1926–2022
Mánfai György és Szabó László Gy.: Zöld sziget Pécsen, Isten békéje – Emlékhelyek a 70 éves botanikus kertben
A Pécsi Tudományegyetem mozgalmas, ünnepi évtizedét éljük. Néhány éve ünnepeltük a Nagy Lajos királyunkhoz köthető pécsi egyetem 1367-es alapításának 650. évfordulóját, napjainkban pedig a modern magyar felsőoktatás első száz évéről emlékezhetünk meg. Száz éve költözött Pécsre a pozsonyi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem, ekkortól kapott új életre a sok száz éves pécsi tradíció és onnan kezdve folyamatosnak tekinthető egyetemünk működése. Talán az sem csupán véletlen egybeesés, hogy az első magyar botanikus kert a pozsonyi érsekkert volt, míg a centenáriumunk évében a pécsi botanikus kert ünnepelheti hetvenedik születésnapját. Az ötvenes évek elején kezdődött meg az a munka, amely azóta rendíthetetlenül zajlik és amelynek során a pécsi egyetemi botanikus kert az egyik legjelentősebb hazai gyűjtemény lehet. A közel hét hektáros park ma már természetvédelmi terület, ahol nem csupán rangos kutatómunka és növénybiológiai oktatás folyik, hanem olyan érték, melyet büszkén mutathatunk meg az ide látogató vendégeinknek. Nyolcezernél is több növény között sétálhatunk, csodálhatjuk meg őket virágzás közben vagy épp téli havas állapotban, bepillanthatunk a japánkertbe, vagy a pálmaházba. A hetven éves jubileumra elkészült fejlesztés, amely során a Botanikus Kerthez valamilyen szállal kötődő professzoraink kaptak méltó emlékhelyeket, a jövőnek is mesél múltunk nagyjairól. Nem csak biológusok, geográfusok, hanem orvosok, közgazdászok, bölcsészek, művészek is kaptak emléktáblákat, valamint említést e kötetben, hogy rájuk emlékezve is kövessük azt az utat, amelyen itt hetven éve járnak. Bízom benne, hogy a pécsi egyetemi botanikus kert fejlődése töretlen marad és még sok jubileumot ünnepelhetünk!
Prof. Dr. Miseta Attila, rektor
A kötet letölthető az E-könyv menüpontban, vagy ITT
